Úton

A szüleivel és húgával érkeztek a kapuhoz. Egy régi épület volt. Fel kellett menni az emeletre. Ott voltak a hálótermek Már voltak ott emberek. Egy kövér úr jött. Azt mondta, hogy már tudják, hogy hol fog lakni kislányuk a következő időben. Igen, már egyszer itt voltak. És akkor az is történt, hogy hazafele hiányzott az anyuka kézitáskája. Azt gondolták, hogy biztosan az a lány vitte magával, mert neki hasonló táskája volt. Aztán úgy is lett. Elnézést kértek, és visszaadták a táskát.

Karla körülnézett. Az egyik szekrény előtt állt egy szemüveges lány. Elég karcsú és kicsi volt. De erős volt a hangja. Megmondta anyukájának, hogy ez a szekrény jó nagy, majd beleférnek dolgait. Anyukája mindjárt tanácsokat adott neki, hogy hova rakja a dolgokat.

A mellette lévő szekrénynél a barátnője állt, és a szülői. Őt már elég jól ismerte. Több éven át egy szakkörre jártak. Most azért is itt voltak, mert jók voltak a nyelvekből. Karla mellett állt az a lány, akinek anyukája a múltkor elvitte a táskát. Már berámolt a szekrénybe. Magabiztosnak tűnt. Karla anyukája kérdezett a lánytól, hogy ő akkor azt a polcot fogja-e használni. A lány, válaszolta, hogy majd Karlával ezen megegyeznek. Karla azt mondta, hogy nyugodtan oda pakolhatja a könyveit. Neki jó lesz a másik polc. Most a lány szülei is elkezdtek beszélni Karla szüleivel. Ők hogy találtak rá erre az iskolára. Karla elmesélte, hogy ő nem a francia miatt jött, hanem a többi nyelv miatt. Andrea elmondta, hogy ő kifejezetten franciát akart tanulni, és ezért javasoltak neki ezt az iskolát. Most Ivett is szólt hozza, hogy ő nem is a nyelvek miatt jött, jó volt sportból, és azt mondták neki, hogy létezik egy olyan iskola, ahol már a nyolcadik osztály után gimnáziumban tanulhat. Mivel jó tanuló volt, ajánlottak ezt az iskolát. Szimóna nem szólt a témához, csak azt mondta, hogy csak akkor tudta meg, hogy itt három nyelvet fognak tanulni, amikor először jártak egy beszélgetésre az igazgatóval. Karla egyetértett, vele is ez történt. Mivel a gyerekek már olyan jól beszélgettek egymással, a szüleik lassan búcsúztak, és ráhagyták lányaikat a sorsukra.

Karla elég gyorsan beletörődött új életébe. Ivettnek ez nehezebbre esett. Az első héten már honvágya lett. Az iskola után felment az emeletes ágyára, és sírt. Karlának más gondjai voltak, mindenképpen lépest akart tartani az iskolában. A fizikatanár mondanivalóját nem egészen értette. Majd a hétvégén mindent még egyszer át akart nézni. Az iskolában mindannyian az első padban ültek. Karla Szimóna és Andrea között ült. Néha úgy érezte, mintha Andrea nézné őt, miközben a táblára vagy a tanárra néz. Egy kissé zavarba hozta az ő nézése. Szimónával mindig vetekedett. Szimóna nagyon sokan tanult, és nagyon lelkiismeretes volt. Este az ágy mellé tette iskolatáskáját, és még egyszer átnézte az aznap lejegyzetteket. Karla is sokat tanult, de ő délután minden feladattal végzett. Nem tartotta szükségesnek, hogy még egyszer átnézze a dolgokat. Ivett sokat olvasott, vagy Andreával beszélgetett. Karla csak hallgatott, hogy miről beszélgetnek, néha ő is szólt hozzá. Néha inkább olvasott.

Az első héten még az új tanárokról, az osztálytársakról, az órákról beszélgettek. Ilyenkor még Ivett is megfeledkezett honvágyáról. Néha nevettek is. A hétvégen hazamentek. Az egyik apa ment Szimóna, Ivett és Karláért, mivel egy vidékről jöttek. Az autóban Ivett megkérdezte apjától, hogy mi lesz az ebéd. A többi lány is már éhes volt. A kollégiumi ebéd nem pótolhatta az otthonit.

Amikor Karla hazaérkezett, furcsa volt a számára, hogy milyen kiegyensúlyozott Kati. Ő még mindig izgult az iskola miatt. Rögtön az ebéd után is kivette könyveit, hogy végre megpróbáljon megérteni, amit a fizikaórán nem lehetett. Csak akkor nyugodott meg, amikor azt hitte, hogy most már tudja, hogy miről van szó.

Szimpatikus volt neki a fizikatanár, bár szigorú volt. De ő követelt, és ezt szerette benne. Voltak olyan tanárok is, akik egy kissé unalmasak voltak. De mindannyian kedvesek voltak. Bár itt majd sokkal többet kell tanulni, mint az általános iskolában. A nyelvi órák egyáltalán nem voltak szigorúak. Ahhoz nem is kellett sokat tanulnia. Ez magától ment. A történelemre sokat kellett magolni. Ez úgy sikerült, hogy képekben vagy szimbólumokban képzelte el a tananyagot. Amikor végre megtanulta a szükséges dolgokat, már helyet is kellett csinálni, mert ebben a szobában a család tévét szokott nézni. Karla is csatlakozott. A szombat esti tévézés már szokás volt a családban. De hamar lefeküdt. Mégis kifárasztotta ez az első hét.

Vásárnap este már megint indulnia kellett. Hétfőn korán kezdődtek az órák. Apja és húgy a buszhoz vitték. Anyukájának dolga volt. A buszon Ivettel találkozott. Már egy kicsit megnyugodott a hétvége után. De mondta, hogy mennyire nagyon nehéz volt a számára, újra eljönnie. Karla azért csodálkozott, hogy milyen mélyen érzi át Ivett ezeket a dolgokat. Karlának még gyerektáborban sem volt honvágya. Mindig tudott alkalmazkodni. Húga sokat sírt a táborban. Ezért megértette Ivettet is. Vannak olyan ragaszkodós típusok. Ő nem tartozott hozzájuk. Mindig is kalandvágyó volt. Már kisgyerekként is eltűnt otthonról. Egy nő hozta vissza, már a parknál sétált. Álmodozni szeretett. Kati, a húgy, emiatt néha kinevette. Azt mondta neki, én majd később jobban fogok érvényesülni a világban, mint te. Bár mar hamar kiderült, hogy Karla okos volt. Mindig az osztály legjobbja volt. Nem is érdeklődött ő annyira a többi gyerek iránt. Volt a legnagyobb barátnője, vele egy padban ült, és azokkal szokott társalogni, akik ott a környékben ültek. Nem kereste kifejezetten a többi gyerek kapcsolatát. Csodálták őt, mivel okos volt, és ezt valahogyan megszokta.

Elég félénk volt. Az egyik tanárnő ezt be is írta a bizonyítványába. Mindig félt attól, hogy rossz jegyet kaphasson. Ezt az egyet nem akarta. De a második évben már egy kissé fellazult a görcs. Érezte, hogy szeretik, nem kell annyira bizonyítgatni. De még mindig a legjobb akart lenni. Kiderült, hogy jó volt matekból. Különböző versenyekben vett részt. De még jobb volt a nyelvekből. Külön táborokba is utazott, hogy még jobban tanuljon az egyik nyelvet. A kedvenc nyelve volt.

Aztán megismerkedett a másik országból való lányokkal és levelezett velük. Vagy találkozott velük a táborokban. Jó volt velük csevegni. Egyszer hívtak egy fesztiválra, ahol tolmácsolnia kellett. Azon a napon beállt nála az első menstruáció. Az egész nap egy ünnep volt. Megdicsérték nyelvtudásáért, és anyukája azt mondta neki, hogy most nála is beálltak a rózsa napjai. Nemsokára elutazott abba az országba, amelynek a nyelvét tanulta. Kitüntetést kapott. Szimóna is utazott vele.

Most először egy nagyobb utazásra egyedül ment. A fülkében három lány egy bácsival utazott. Ő volt az utazás vezetője. Az is kaland volt, hogy vonaton lehetett aludni. Amikor a határhoz értek, felemelték a vonatot, hogy kereket cseréljenek. Sokáig kellett várniuk, míg a vonatot a szélesebb vágányokhoz alkalmaztatták. De utána a rádió már orosz nyelven szólt, és bejött egy nő, hogy teával kínálja őket. Szmolenszkben beszámoltak Napóleonról és a második világháborúról, utána szép orosz zene szólt. Már lehetett érezni, hogy messze voltak otthonról. Évekkel később még egyszer tette meg ezt az utat, amikor már Oroszországban tanult. Most gyűjtötte az első benyomásokat. Szállodákban laktak. Amikor Minszkbe érkeztek, egy fújós zenekar üdvözölte őket. Szimónával egy szobában lakott. Szimóna lelkiismeretesen vezette a naplóját. Karla is írt naplót, de ő ezt nem vette ennyire komolyan. Most is orosz emberekkel találkoztak egy művelődési házban, utána egy táncelőadást néztek meg. Hogy az oroszok tudnak táncolni, az biztos volt. Figyelte a lépéséit. Ez úgy nézett ki, mintha nem is mozognának, hanem egy futószalagon lépdelnének. Hosszú ruha volt rajtuk. Nem lehetett látni lábukat. Amikor már átötöztek, rövid szoknyájuk volt rajtuk, és most nagyon temperamentumos táncot adtak elő. A férfiak mintha csak kísérőjük lettek volna, de majd ők is kivettek a részüket, és szólódarabokat adtak elő, lábukat se lehetett látni a gyors mozgásoktól.

Majd Moszkvát is megnéztek a sok arany tornyával. A Kremlben lévő katedrálisok kupolai olyan benyomást tettek, mintha egy mesebeli tájban sétálnának. Az idegenvezető-nő is jól magyarázta a dolgokat, és is beleilleszkedett ebbe a különös légkörbe.

Nem lett volna kaland ez az utazás, ha nem szerelem is fordult volna elő. Felhívtak egy számot a szállodában, és a másik végen egy fiú jelentkezett, aki az ő csoportjukhoz tartozott. Azt akarta tudni, hogy hogyan néz ki Karla. Erre a tükör elé ült, és leírta maga, természetesen egy kicsit füllentett. Utána a fiú is leírta magát. Az volt az izgalmas, hogy a fiú nem tudta, hogy Karla is a csoportjához tartózik. Még egy külön tájszólást is vett fel, hogy még jobban eltüntesse nyomait. Utána mindig figyelték a fiút, de nem árulták el neki, hogy ők hívták.

Leningrádban a Nagy Galériát néztek meg, és az előtte lévő téren a nagy dimenziókba beleveztek. Az orosz városok sokkal monumentálisabbak voltak a németeknél. De itt Leningrádban az épületek finomak voltak, nagyon elegáns városnak tűnt. Amikor megint megérkezett Berlinben, és a család érte ment, most Karlának is feltűnt, hogy az utazás alatt hízott. Hát otthon nem voltak ötfogásos étkezések. Jobb, ha megint le is szokjon róla. De talán a hormonok is belejátszottak, mert már lassan lánnyá alakult.

Az utolsó nyarat, mielőtt a másik iskolába ment át, a tengerpartnál töltöttek. És hazajöttjükkor már elmentek a mellett a város mellet, ahol majd tanulni fog.

Most már megint ment oda Ivettel, miután az első hetet már ott töltöttek. Karla is egy kissé nyugodtabb volt. Nem kell már annyit izgulnia, hiszen a hétvégén megint mindent bepótolhat. Most is a hétvégükről beszélgettek, de egy idő után Ivett megint eléggé csendes lett, amikor már a városhoz közeledtek. Egy völgyben feküdt. Fent a hegyen volt a templom. Most is a nevelőjük üdvözölte őket. Karlának nem volt szimpatikus, nagyon kövér volt, és az a fajta ember, aki gyorsan elveszíti a türelmét. Nem szerette a szeszélyeit. Karlában is voltak szeszélyek, és talán ezt a tulajdonságot tükrözték egymásban. Most következett az a szertartás, hogy felvették őket a kollégiumba. Mindenkinek egy kis bátorságpróbán át kellett menniük. Mivel Karla egy elég csendes lány volt, azt a nevet kapta, hogy szerényke. Ezt már megszokta, a családjában is a csendes lány volt. Húga sokkal temperamentumosabb volt. De egyre jobban érezte magát a szobájukban. Lassan egymáshoz nőtt a négy lány. De Andrea nem bírta az unalmat. Amikor befejezték a tanulást, valami csínytevésen törte az eszét, és ennek az áldozata általában Szimóna lett. Szimóna volt a nagy tanuló és különc, és ezt meg kellett éreztetni vele. Karla ezt nem nézte jó szemmel, de aztán ő is részt vett, legfeljebb passzívan. Az egyik ilyen csínynek egy kissé politikai jele volt, és majdnem komoly következményeket vonzott volna maga után. De nem derült ki, hogy ki tette a könyvet a fagyasztóba, és így nem lehetett senkit sem felelősségre vonni.

Valamikor Andrea is beleunt, és az év végen az egész társaság azt játszotta, hogy család. Talán már egy kissé meg is komolyodtak. Néha sétálni mentek, és mindenféle problémáról beszélgettek. Ez voltak az igazi élmények. Ivett már nem volt honvágyas, hanem szerelmes lett. Néha a kollégiumban diszkót tartottak, és ott ismerkedett meg a fiúval. Karla is táncolt egy fiúval, de következő nap már szégyellte, mivel napfénynél látta, hogy mennyire csúnya ő. Nemsokára be is fejezte a kapcsolatot. Ivett kapcsolata se volt tartós, mivel ez a fiú egy kis Don Juan volt, aki állandóan más lányokkal barátkozott. Lehet, így Ivett még szerencsés is volt, hogy megúszta a nagy csalódást. Beköszönt a nyár, és ezt mindenki otthon töltötte családjával.

A következő év már a változásokról szólt. Most Szimóna szerelmes lett. Az egyedüli, aki mindig csak kalandokról számolt be, Andrea volt. Szimóna az egyik kollégiumi fiúba lett szerelmes. Szabadidejében egy csillagvizsgálóban dolgozott. Szimóna és Ralf jól tudtak beszélgetni az élet nagyobb dolgairól, terveikről. Mindig valamilyen cél felé dolgoztak. Szimóna bátya doktor volt. Ő is bizonyítani akart. Ralfot nagyon érdekelte a csillagaszat és később is ezen a területen akart dolgozni. Egyszer behívták Szimónát és Karlát az igazgatóhoz. Azt közölték velük, hogy létezik olyan lehetőség, hogy kimehetnének Oroszországba ott továbbtanulni. Szimónának ezen nem kellett sokat gondolkoznia, itt volt a lehetőség, amit meg kell ragadni. Karla beszélt a többi lánnyal is, akinek felajánlották ezt a lehetőséget. Krisztinának az volt a véleménye, ha olyan sokáig kimegy, akkor elszakad az itteni élettől. Ezt nem akarta. Karlának ez nem lett volna gond, de a kiutazás mellett se tudott volna voksolni. Így csak Szimóna szánta rá magát erre a lépésre. Karlának állandó barátja lett. Le is feküdt vele. De utána vége is lett a kapcsolatnak. Nem tudta elképzelni a jövőjét ezzel a fiúval. A többi lánynak is beszámolt a kalandjáról. Úgy tűnt, ő volt az első, aki fiúval lefeküdt. Hogy miért tette, arra nem tudott válaszolni. Úgy érezte, a többiek most egy kicsit megvetnek. És megint nyár lett.

Ezen a nyáron Karla dolgozott egy konzervgyárban. Már letette a motorbiciklis vizsgát, és a motorbiciklin hajtott a gyárba. Ott elég érdekes emberekkel ismerkedett meg, olyanokkal, akik már egyszer börtönben voltak. Jó embereknek ítélte meg őket. Jó beszélgetőtársak voltak. Néha loptak egy kis gyümölcsöt a gyárból. Valaki beárulta őket. Majd az árulós nőt kiközösítették ki. Nem is bírta már sokáig. Nemsokára felmondott. Karla nem értette meg, hogy hogyan bírják ezt a munkát. Amikor hazaérkezett, már csak arra volt ereje, hogy még egy kicsit bámulja a tv-t. Utána ágyba bújt, és megint négykor kelt. Hát, akkor inkább tanulni.

De másképpen alakultak a dolgok. A nyár után megint néha táncolni ment. Egy kissé gátlásossá vált a fiúval való szakítás után. De most látott egy olyan fiút, aki nagyon megtetszett neki. Mellé állt. A fiú elkezdett vele beszélgetni, aztán felkért táncolni. Majd le is feküdt vele. Most majdnem mindig, amikor táncolni ment, ez történt vele. Továbbra is Ivettnek beszámolt szerelmeiről. Ivett már azt mondta neki, hogy csábító, enyhén szólva. De néha Ivettel is táncolni ment. Most sokszor dolgok eltűntek a kollégiumi szobából. Karla karórája is elveszett. Egyszer csak látta Andrea karján. Meg is mondta neki, hogy pont úgy néz ki, mint az az óra, ami neki elveszett, de Andrea azt állította, hogy anyukájától kapta. Mind a ketten tudták, hogy hazudik. De kinek mondhatta volna el. A többiek is csodálkoztak, hogy egyre több dolog eltűnik. Amit Karla nem tudta az volt, hogy Andrea a többieknek azt mesélte, hogy Karlát gyanúsít. Andrea a kollégium diákjai szóvivője volt. Könnyen azt adhatta elő, hogy Karla egy elveszett lány, akinek segíteni kell. Csodálták Andrea eszméit, bár nem szerették, hogy valaki meglopja őket. Majd csak a következő évben kiderült, hogy ki a tolvaj. Egy bár hétig az iskola botránya lett, de aztán megint minden megnyugodott, és Andrea is érettségizhetett. Karla ezen egy kissé megbotrányozott. De mivel mindig egy kissé egyedül volt, most is az maradt. Már nemsokára egyetemre fognak járni. Karla minden este futni ment. Amióta kiderült, hogy ő tiszta, abba is hagyta a fiús történeteket, és megint a tanulásnak szentelte az idejét, muszáj is volt, mert itt volt az érettségi ideje. Most is ismerkedett meg egy fiúval, de csak lefeküdtek egymás mellé, beszélgettek. A fiú se akarta sürgetni a dolgot. Ő is szeretett futni.

Továbbra is kereste a helyét. Ez az egyetemen se lett más. Ott is három lánnyal lakott egy szobában. Bennük meg tudott bízni. Azt érezte. Még egyszer írt Andreának, de meg is bánta. Ivett vele együtt tanult az egyetemen, de egy másik csoportban.

Egymással szemben laktak, nem látogatták meg egymást gyakran, el akarták felejteni a kollégiumi történeteket. Karla az egyik nyáron egy spanyol fiúval ismerkedett meg. Most leveleztek. El akart jönni Berlinbe. Ott találkoztak is, de Karla már nem akart lefeküdni vele, mivel most más barátja volt. Mégis megváltozott. De aztán az a fiú otthagyta. Egy kicsit bánkódott, és megint inkább tanult. Míg nem májusban egy komolyabb barátja lett. Neki el is mesélte, hogy mi történt vele a kollégiumban. A fiú korábban is kereste a kapcsolatát, de soha nem figyelt rá. Ő is serült volt. A szülei vallásának az áldozata. Az anyukájától menekült az apjához, de ő se akarta felvállalni. Tehát visszament az anyához, de már az élettől is elment a kedve. Most örült, hogy akkoriban nem volt bátorsága, véget vetni az életének. El is mentek, meglátogatni az apját. Szimpatikus ember volt. Silvio most már túltette magát a múlton. A tengerészetnél szolgált. Ritkán látták egymást. Néha a tengerhez utazott. Voltak fedélzeti ünnepek. De Karla azon az ünnepen egy másik fiúval táncolt. Utána Silvio semmit sem mondott, de kibékültek. Majdnem egy évig jártak, de nem volt közös céljuk. Míg még Silviónak az volt a célja, hogy kapitány legyen, Karla el tudta volna képzelni, hogy majd együtt maradnak.

Egyszer egy fesztiválon tolmácsolt. Beleszeretett egy énekesbe. Pünkösd volt. Azon a hétvégén haza is jött Silvio. Bejelentette, hogy nem fogadták el a kereskedelmi flottánál. Karla már előbb is be akarta fejezni a kapcsolatot, de vidéki párosként nem tudta elképzelni az életüket. Ezen a hétvégén szétmentek. Nagyon megsértette a fiút, és ő is szenvedett. Utána sokáig nem gondolt más párkapcsolaton, nem is volt ideje. Külföldre ment tanulni. Silvio még elhozta neki ezt a gitárt, amit ígért neki. Hogy mindig azon gondolkozzon, amit művelt vele. El kezdett játszani, de hamar a sarokba állította.

Oroszországban tanult egy évig. Bár kereste a kapcsolatot az énekessel, akit a fesztiválon ismert meg, soha nem létesítette ezt. Feltette a kagylót, mielőtt létre jött volna a kapcsolat. De még sokáig gondolt az énekesre és Silvióra is. Silvio még írt neki, válaszolt is, de mindig megbánta. Hazament, és továbbra is Silvióval találkozott, de most már csak együtt táncolni mentek. Néha haza is kísérte, de nem maradtak együtt.

Már csak kér évig kellett az egyetemen tanulnia. Nem kereste a kapcsolatot más fiúkkal. Húga már furcsállta ezt még mindig fennálló viszonyát Silvióval. Amikor vége lett az egyetemi éveinek, nem tudta eldönteni, hogy most merre menjen tovább. Maradjon abban a városban, ahol tanul, vagy menjen vissza haza. Szívesen maradott volna, de másképpen alakult. Így továbbra is találkozott Silvióval. Míg nem vége lett. Nem is akart maradni ebben a városban. Más tervei voltak. Mindig is írni akart. Így figyelte egy újságnak a hirdetéseit, amely önkénteseket keresett. Egész nyáron azon gondolkozott, hogy ne jelentkezzen-e ott. De nem akarta kockára tenni állását sem. A kolléganőjével a balti tengerhez utazott. Aztán egy gyerekcsoportot Angliába akarta kikísérni. De nem jött össze. Tehát máshova utazott, Csehországba. Most először úgy, hogy szüleinek sem szólt. Aztán tovább Magyarországra. Ott felfedezte azt a város, amely majd később új állomáshelye lett. De erről most még nem tudott.