Galsan Tschinag

Milyen jó, hogy a Nap, a Hold, és a csillagok
mellett te is vagy, és azt tudod,
hogy én is létezem.
te által felismerve és körülvéve
milyen könnyen és világosságban élni
az égi tüzek kereszttűzében,
Szeretek olyan lelkesen és lelkesítve élni,
ahogyan a fű nő,
a madár repül
a hal úszik
és te nekem vagy,
ami a Föld a fűnek,
a levegő a madaraknak,
a víz a halaknak
veled az Élet középpontja vagyok,
és a Halál botlóköve is.

(fordítás németből)

Abschied

Abschied


Seelengründe im tiefen Graben,
Herdentrieb an manchen Tagen,
Seeligkeit nur schwer verfehlt,
Kindertage in mir lebt.

Ach, wo nur ist mein Leben,
ein grüner Aufschrei verzagt,
wandle in schwarzen Nächten,
lass dich hinein ins Grab.

Wieder geboren im Mondschein,
in Wellen mit tiefem Tal,
Delfine vorüberziehen,
lach mit nur für den Tag.

Iserlohn, 13.01.12

Unausgelebtes

Unausgelebtes

In Schranken weiter gefangen,
gehe ich an den Bergen,
sehe über mir Windgebirge
im Grünen das neue Werden.

Unter mir rauschendes Urmeer,
Wetter und Wellenpracht,
würde mich hinein ziehen,
ging ich bis an die Wand.

Es gibt dort den tragenden Hafen,
den anlaufen mir versagt,
drum schau ich in weite Tage,
lass laufen das Schiff hinaus.

Iserlohn, 06. 01. 2012

Himmelsbahnen

Himmelsbahnen

In den grauen Himmelsbahnen

die vor mir sich ergießen,
gehe ich unendliche Zeiten,
immer am Weg der Ewigkeit.

Habe nun vieles abgetan,
kann es nicht mehr leiden,
bin gerast, gesunken,
und nun hält mich der Dorn.

Könnte mich endlich entscheiden,
doch sind schon die Glocken
im Klang, gehe weiter, laufe,
am Ende von Leben und Tod.

Sauerland, 02. 01. 2011

Gedankenflocken

Gedankenflocken

In den weißen Bahnen des Nordens
früh auf der Spur unter zarten Himmelsklängen,
ein Knarren der Äste, geh dahin im Gestöber,
in der Weite des Augenblicks.

Schneebeeren nenne ich sie, kleine Kugeln,

auf dem Pfad am Berg, wo Neues ich erkunde,
hinauf gehe den steilen Pfad, und im Fels
das Moos von Jahrhunderten.

Hier, im hohen Norden, dem Platz der Gegenpole,
werde ich sie je wieder finden, die Stille,
die mich bedeckt hält, schneeweißes Bild
alles von mir abwendet.

Sehe hinunter ins Tal mit den Türmen,
den welligen Fluren, Schattenbäumen,
wird mir sie je ein Ort zum Bleiben,

die ich verschleppt im Endlos der Jahre.

Sauerland, 20.12.2011  

Magyarország

A vonaton ült. Még soha nem utazott a bizonytalanba. Most megtette. De azért annyira bizonytalan nem volt. Már meg volt a munkahelye és a szállása is. Csak ezzel a két bőrönddel valahogy három határon át kellett jutnia. Az első kettőn nem izgult, de az utolsón. Ebbe az országba szólt a jegye. Félt a kellemetlen kérdésektől. De miután ezen is túl volt, már mosolygott. Hát mindenki utazhat karácsony után, akár két bőrönddel is.

Drezdában még egyszer a húgával találkozott. Ott búcsúzott tőle. Adott neki egy kis kacsát, amely majd vigyázzon rá és egy atlaszt, hogy majd a világban kiismerje magát. És most itt volt a világban. Egy nőre várt. Azt beszéltek meg, hogy érte megy, csak tartson a kezében egy németkönyvet. Ott állt a vágányon. Remélte, hogy majd idejön. És a vágány végén már látott is egy szemüveges nőt. Úgy tűnt, hogy felé jön. Megkérdezte a nevét, aztán maga is bemutatkozott, és azt mondta, hogy már kint vár a kocsi.

Segítetett neki az egyik bőröndöt vinni. Most a sofőrrel is megismerkedett. Kiderült, hogy ő az iskola sofőre volt. Hát, eszerint egy elegáns iskolában fog majd tanítani, ha az igazgatónőnek még saját sofőre is van. Egy kicsi régimódinak tűnt neki ez a berendezkedés. Áthajtottak a városon. Már sötét volt. Egy hídon át is kellett menniük. Majd holnap jobban látja, hogy hova is érkezett. Majd egy mellékutcába bekanyarodtak, és az autó megállt. Most a sofőr segített cipelni a bőröndöt, lifttel mentek a második emeletre. Egy aranyos néni üdvözölte őket, szőke hajú volt, egy kissé termettebb. Magabiztosnak tűnt, mint egy képzeletbeli házinéni. Beszélt az igazgatónővel, aztán hellyel kínált a nappaliban. Fotelekben ültek, a sofőr már lement. Az igazgatónő fordított. A néni mutatta neki a szobáját és a fürdőszobát is. Mindenhol tiszta és meleg volt. Még egy kicsit beszélgettek, aztán az igazgatónő is búcsúzott. Karla a szobájába ment, ahol kicsomagolt. Most jól fog esni a fürdő a hosszú vonatutazása után. Kinézett az ablakon. Ott a várat látta. Arra holnap akart sétálni. Most már csak egy kicsit olvasni és aludni akart.

Még két hete volt, hogy az új munkahelyével megismerkedjen. Hétfőn mindjárt oda ment. Nem választotta a közlekedési eszközöket. Inkább sétálni ment. Azt tudta, hogy az alagút után van egy híd. Addig sétált, míg nem a folyóhoz ért, aztán mindig a folyó mentén. Megnézte a térképen. Most be kellett kanyarodni arra a hídra. Átment a hídon. Ha másért nem, ezért a látképért is már érdemes volt sétálni. Bele lehetett feledkezni ebbe a látképbe. De most nem ért rá. Egy kicsit izgult. Jó, hogy jóval előre jött. Legalább lesz ideje, egy kicsit megszokni az új környezetet. Végre ott volt az iskola porta előtt, modern épület volt, ablakai a főútra nyíltak, de a bejárat egy mellékutcában volt. A portán egy nő üdvözölte. Egy kicsit beszélgetett vele. Majd mindjárt jön az igazgatónő. A portás néni elmesélte neki, hogy van egy lánya, aki a kertészeti egyetemre jár. Azt hogy kertész, bizonyos mozgásokkal mutatta. Mind a ketten nevettek. Aztán jött Marianna, az igazgatónő. Már tegezték egymást, temperamentumos nőnek tűnt. Látszott rajta, hogy sokat dolgozik, valahogy hatékonynak tűnt, de ugyanakkor barátságosnak is. Magyarázta neki a könyvtár, aztán egy nőnek mutatta be, aki majd a mentora lesz. Lementek a tanári szobába, ott még egy másik nő üdvözölte, akinek majd a csoportját át fogja venni. Leült a mentorával, és a nő magyarázta neki, hogy majd milyen könyvből kellene tanítani. Már írhatna egy óravázlatot, majd még ad néhány tippet. Karla ezek után mindjárt a könyvtárba ment, ahol megkereste a megfelelő anyagokat és már el is kezdett készülni. Elég izgalmas volt, a saját nyelvet valakinek megtanítani. Eddig csak idegen nyelveket tanított. Sokáig ült a könyvtárban. Aztán lement a büfébe egy teáért és egy pogácsáért. Látta, hogy a többiek is azt eszik. Most először evett pogácsát. Alapélelmiszernek tűnt.

Egy hét múlva érkezett egy fiú, aki majd vele együtt fog itt kezdeni tanítani. Ő Németország nyugati területéről származott. Tartottak az első értekezletet. A karácsonyi szünet után most megint kezdődött a tanítás. Karlának még háromszor hetente lesz intenzív tanfolyama, és szombatonként egy gimnazista csoportot fog vinni.

Eljött a első tanítás napja. A mentora jól felkészítette, és ő is sokat készült. A mentornő ott ült az csoport mögött. A csoport tagja köralakban elrendezett padoknál ültek. Elkezdte az órát úgy, hogy egy játékkel bemutatkozott. Aztán az emberek már egy kicsit oldottabbak lettek, munkanélküliek voltak, akik most tanulták a nyelvet. Már végigvettek egy könyvet, most a másodiknál tartottak, és a téma az utazás volt. Erről Karla is szeretett beszélni. Nem volt kifejezetten hátrány, hogy még nem tudta a nyelvet. Alaposan készült, hogy mindent tudjon jól magyarázni, a nyelvtant is. Megkönnyebbült, mikor a mentor azt mondta neki, hogy jók voltak az órai. Az órák után a fiú, aki ma szinten tartotta az első órait, megkérdezte, hogy nem lenne-e kedve, vele ebédelni. Ismer egy helyet, ahol már többször volt, a közeli egyetem menzáját. Karla beleegyezett.

Elég jól lehetett a fiúval beszélgetni. Észak-Rajna- Vesztfáliából jött. Mivel most fejezte be tanulmányait és ott már kezdődött az iskolai év, ő is úgy döntött, hogy egy ideig külföldön fog tanítani. Egy tv-készüléket akart áthozni a határon. A vámosok belekötöztek, és külön vámot kellett fizetnie. Megpróbálta nekik magyarázni, hogy csak egy ideig fog maradni, és majd megint haza is viszi a készüléket, de ez nem segített rajta. Karlának eszébe se jutott, hogy tv-t hozzon. Különben is jó volt, hogy most nem fog tévézni. Este mindig fáradt volt, amikor hazament. Áltálában sokat készült a könyvtárban, és este már csak olvasott. Most azt mesélte Andreasnak, hogy nyáron már egyszer itt volt. Érdekelten hallgatta történetet. De aztán sietnie kellett. Már megbeszélt egy időpontot az egyik diákjával, akinek külön órákat akart adni. A diák is csak ebédelni ment, és megint az iskolában akartak találkozni. Karla most már nem ment vissza a könyvtárba, hallotta, hogy van egy idegen nyelvű könyvtár a városban. Azt akarta megkeresni.

Másnap megint Andreással találkozott. Most egy kávézóba mentek. Azt kérdezte tőle, hogy nehéz- e neki a magyar nyelv. Most elkezdett mesélni. Ahogy kétségbe esett az indulás előtt. Hogy most még ezt a nyelvet is meg kell tanulni. Aztán vett egy szótárt, amelyben benne is volt pár nyelvtani szabály, és elkezdett összerakosgatni pár mondatot. Például azt, hogy: Iskolába megyek, vagy Németországból vagyok. Andreas egyetértett, hogy nehéz ez a nyelv. Ő az egyetemen tanulta a latint. Valahogyan neki ez segít ennek a nyelvnek a megértésében. Karla most mesélte, hogy angolból és oroszból diplomázott. De mindig jobban szerette az oroszt. Andreas valamit mesélt tanulmányairól. Aztán már is búcsúztak. Furcsa volt ez a fiú. Mindig sietett. Lehet, hogy otthon is tanul. Ki tudja. Talán még doktorit akar írni. Karla a hazafeléi úton azon gondolkozott, hogy hogyan is kezdődött nála a nyelvtanulás.

Hát igen. Még elég kicsi volt, és már akkor is világgá akart menni. Legalább azt mesélte neki anyukája. Talán két éves volt. Csak akkor vették észre, hogy eltűnt, amikor visszahozta egy szomszédnő, és azt mesélte az anyukájának, hogy kislányát a parknál talált. Kinyitotta a kaput és elment az orra után. Csak a parkig jutott el.

És mennyire félénk volt az iskolában. Mindig csak a legjobb jegyet akarta kapni. Ha annál rosszat kapott, már sírt is, nem az iskolában, de otthon szégyennek érezte. Ahhoz képest húga sokkal keményebb volt. Egyszer hármast kapott, anyukájának pedig azt mondta, csak látni akarta, hogy hogyan írja a tanár úr a hármasakat. Nagyon különböztek. Karla nem tudott a saját sarkán megállni, Katinak ez kihívás volt. Mindig győzni akart, akkor is, ha tudott, hogy most valamit nem csinált jól.

Már érkezett a házhoz, ahol most lakott. Főzni ott neki nem volt szabad. Azért általában egy kis büfében evett. Felment, lerakta az iskolatáskáját, és elindult vásárolni. A hűtőt azért használhatta. A környéken volt egy kis élelmiszer-áruház. Oda szeretett menni. Jól lehetett ott bevásárolni, és olcsóbb volt, mint a kis boltokban.

Hát igen, húga. Hogy is történt ez a spanyol történet. Persze Antonióval. Emlékezett arra, ahogyan megismerte. Nyáron volt. Egy balti-tengeri üdülőben dolgozott. Először húgával együtt. De húga már hazament, mivel sokkal korábban érkezett, mint ő. Most majdnem minden este egyedül ment a művelődési házba. Ott a turisták számára táncestéket rendeztek. Ma valahogyan furcsa volt. Ki énekelt? Látott, hogy pár fiú áll a színpadon, és a capella énekel. Spanyolul. Úgy hangzott, mintha egy régi templomban énekelnének, mint egy szerzetesek kórusa. Nagyon sokáig hallgatta őket. Az az asztal mellett állt, ahova majd leültek a fiúk. Megkérdezte, hogy ez a hely szabad, mert az asztalnál még több üres hely volt. Szívesen megkínáltak hellyel. Az egyik fiú elkezdett vele beszélgetni, aztán felkért táncolni. Azon az estén még sokáig sétáltak a strandon. A következő napon is találkoztak.

Amikor hazajött, a házinéni azt mondta, hogy valaki telefonált, és hogy hívjon vissza. Az egyik tanítványa volt. Hogy nem lenne - e kedve egy kicsit sétálni. Karlának volt kedve, de nem tud majd sokáig maradni, mivel még készülnie kell az órákra. Nem csak az Andrássy-úton fognak egy kicsit sétálni. Nem fog sokáig tartanai. Emese mesélt neki arról az időről, amikor ez az út épült. Ez az idő volt, amikor Buda, Pest és Óbuda egy város lett. Akkor Bécsben is kiépítették a körutat. Mintha a két város között verseny folyt volna. Igen, akkoriban Ferenc- József volt a császár, és elrendelte, hogy Bécsben le kell bontani a régi városfalakat, hogy a város kis tudjon bontakozni. Budapesten ez pedig a Széchenyi vezette reformok utáni idő volt, Deák kora. Itt most csak kezdődött igazan a város beépítése. A gazdag polgárok az Andrássy-úton építették maguknak a házakat. Az első elmélet reprezentatív célokat szolgált. Ott fogadták a vendégeket. A lakásokat a felső emeleteken kiadták. A legtöbb ház szecessziós stílusban épült, neogótika, neoromános, neoklasszicista. Karla ezek a fogalmak még nem mondtak sokat, de amikor ránézett a házakra, körülbelül el tudta képzelni, hogy mire gondolt Anna. Anna ismerte a házinénit is és ő közvetítette a lakást, ahol most lakik. Az egész idő alatt sokat németül beszéltek, hiszen Karla még nem tudott magyarul. De ez Annának is jó gyakorlata volt. Még betértek egy büfébe, ahol Anna egy sajtos-rolót evett, Karla megint pogácsát. Most is először látott egy sajtos-rolót. Majd legközelebb ő is ki fogja próbálni.

Visszatért a lakásba és megint Antonióra gondolt, miközben a következő napra készült. Úgy is az utazás témáról volt szó. Emlékezett arra, ahogyan nyáron Katival együtt Spanyolországba mentek. Ez volt az első nyár, hogy szabadon tudtak utazni. Kati megvette a jegyeket, miután vége lett annak a vitának, hogy Karlával együtt vagy egyedül fog utazni. Végül azt mondta Kati, az lesz a legjobb, ha nem túl komolyan veszik az egészet, és nagyon lazák lesznek. Karla izgult az út előtt, tulajdonképpen rég vége volta kapcsolatának Antonióval. Muszáj most még egyszer oda utazni? Nem lesznek majd bonyodalmak? Már rég nem látott Antoniót. Talán tényleg az lesz a legjobb, ha lazák lesznek.

De most már az óraira kellett koncentrálnia. Ma nem is volt kedve készülni. Olyan nehezen ment. Nem tudta, hogy hogyan magyarázza majd a nyelvtant. A mentor már nem segített. Neki is rengeteg órája volt. Nem ért rá. És hogyan tud majd a csoportot beszéltetni. Hárman mindig jelentkeztek, a többiek csak ott ültek. Nevetni szerettek. Sokszor kacagtak, de ezt még nem jelentette, hogy értettek is. És a későket már nagyon utálta. Az egyik fiú képes volt, minden alakalomból akár egy órát is késni. Úgy érezte néha, mintha csak ő dolgozna. A szavakat is majd le kell kérdezni. Mégsem olyan könnyű a saját nyelvet tanítani.

Közeledett a hétvége. A nyelviskolában egy amerikai tanárnővel megismerkedett. Ő nem szeretett tanítani, de jó volt vele beszélgetni. Azt javasolta, hogy a hétvégén kiránduljanak együtt. Zsanett elég aktív típus volt. Nem szeretett otthon ülni. Jó, hogy ilyen barátnője van. Ugyan egyedül is menne kirándulni, de ketten mégis jobb. A Budai hegyekbe akartak kirándulni. Egy buszra szálltak fel. Zsanett mindent tervezett. Ugyanis otthon egy utazási irodában dolgozott. Tudta, hogy kell utazásokat eltervezni. Majd sokat beszélgettek. Leginkább Zsanett mesélt az ő életéről Amerikában. Karla szívesen meghallgatta a sztorikat.

Zsanett elvált. Most azért volt itt, mert már nem tudta kifizetni a házat. Egyszerűen kivette az összes pénzét a bankból, és Európába menekült. Jugoszláviában akart dolgozni, de mivel ott kitört a háború, inkább Magyarországon maradt. Most egy fiúval levelezett, és azon gondolkozott, hogy majd visszatér-e. Itt is van barátja. Néha nála éjszakázik. Ő is elvált, és vannak gyerekei. Karácsonykor a családjával együtt mentek síelni a hegyekbe. Leginkább azért is szeretne visszamenni, mert nem szereti a tanítást. Karla szerette a tanítást, de neki is más tervei voltak. Majd fordítani akart. De ahhoz még elég jól meg kellett tanulnia a magyart. Karlának most nem volt barátja, és nem is éppen hiányzott, bár Andreas azért tetszett neki.

A következő szombaton Andreással akart hazamenni. Ott várt rá a tanáriban. Sokáig nem jött. Az összes többi tanár már hazament. Mire végre Andreas is jött, még beszélt az egyik tanítványával, Karla már egy kicsit unatkozott, és Andreas csak csodálkozott, hogy megvárta. Csendben lépegettek egymás mellett. Aztán Andreas azt mondta, hogy most be kell mennie a városba. A hétvégén Karla rosszkedvű volt. A csoportot már nem szerette. Úgy határozta, hogy most egyedül megy kirándulni. Csak a várba ment, de amikor visszajött, már egy kicsit jobb volt a kedve. Úgy döntött, hogy hétfőre nem fog készülni annyit. Úgyse éri meg. Inkább olvas, és vásárnap is kirándulni megy.

A hétvégen, amikor a gimnazista csoportot tanította, találkozott egy másik fiatal német nővel, aki szintén szombaton órát tartott. Kiderült, hogy a férje svéd, de most Magyarországon dolgozik. Claudia egy másik nyelviskolán is dolgozott. Elmesélte, hogy ott sokkal jobb a hangulat. Ha Magyarországon akar maradni Karla, akkor menjen abba a másik iskolába tanítani. Igen, ez most nem is volt a legnagyobb gond. Hanem a házinéni mondta neki, hogy a nyáron megint turistáknak szeretne kiadni a lakást. Most Karlának más lakás után kellett nézni. Elmondta az egyik titkárnőnek a gondját, hogy nem tudnának-e valamit tenni az érdekében. Az első lakást is egy tanítványon keresztül kapott. A titkárnő mondta, hogy majd érdeklődik, ne aggódjon. A nyárig úgyis még lakhat a mostanai lakásban. Sajnos az volt a gond, hogy turistáknak drágábban lehetett kiadni a lakást. De csak a szezon idejében. Karla egy kicsit megnyugodott. Most csak a városban sétált. Emlékezett arra, hogy nyáron, amikor turistáként volt itt, azért még más volt az élete. De úgy érezte, ez már egy letűnt korszak. Bárcsak apja ne próbálja állandóan, neki új munkát szerezni Németországban.

Hétfőn behívtak az igazgatónőhöz. Elmondta, hogy sajnos baj van. A csoport tagjai nála voltak, és visszakérnék a régi tanárnőt, mert ő jobban tudja magyarázni a nyelvtant. De majd fog egy másik csoportot kapni, egy kisebbet. Azzal nem számított volna Karla. Bár már érezte, hogy nehezen megy a tanítás. Most kevesebb órát fog kapni. Mivel fogja majd kifizetni a lakást. A másik hír jó volt. Már találtak neki új lakást, és azt mondták, hogy kölcsönt is tudnának neki adni, ha szüksége lenne rá. Karla megköszönte az ajánlatot. De hát már nem kellett az intenzív csoportban tanítani. Mit kezd most ezzel az idővel. Volt egy ötlete. Elmegy az idegen nyelvű könyvtárba, és megpróbálja, minél jobban megtanulni a magyar nyelvet. Már el is indult. Talált kazettákat és könyveket, amelyekkel a nyelvi laborba indult. Most akar egész nap is csak ezzel foglalkozik. Persze lesz majd megint más csoportja is. De addig legalább hasznosan töltheti az időt.

Az új csoport csak három tagból állt. Egy cégnél dolgoztak. Velük alaptársalgási fordulatokat kellett gyakorolni, mivel vásárokon is kellett mutatniuk termékeit. Karlának most kedve volt, ezekre az órákra készülni. Külön anyagokat is vitt az órára. Ha étteremről beszéltek, akkor étlapot és edényeket, és eljátszották a különbező helyzeteket. A csoportnak is tetszett ez a fajta tanulás. Két nő volt és egy férfi. Karlának tetszett a férfi, de házas volt. Különben nem is voltak komoly szándékai, csak tetszett. És az ilyesmi is mindig jó hangulatot csinált, és jót tett az óráknak.

Lassan már tavasz lett. Karla most egy hosszabb kirándulást is tett. Szentendrére ment, egy kis faluba. Ez egy szerb falu volt. A házak egy görög nyaralási falúra emlékeztettek. Már nagyon korán indult reggel. Amikor ott érkezett, éppen hogy még hogy sütni kezdett a nap. Egy kávézóba ment és egy kávét ivott. Ez aztán egy igazi hétvége volt. Majd a folyóhoz ment. Ennek a helynek tényleg tengerparti hangulata volt. A szerbek csak tudtak, hogy miért költöztek ide. Később sok művész is jött. Ez a hely mégis csak vonzotta őket. Egy festőparadicsom. Valami mediterrán hangulata volt. Karlának is nagyon tetszett. Itt el lehetett felejteni a gondokat. Már az új lakásba költözött. Egy idősebb tanárnőhöz. Csak egy szobája volt. A konyhát és a fürdőt megosztotta a nénivel. Karla az egyik nappaliban aludt. Sok volt ott a fotel. Az egyik heverőt átalakította az ágyává. Most tévéje is volt, de nem nézett sokat, úgyse értette. Viszont a tanárnő könyvespolca tetszett. Elővette a „Halálos tavaszt” és el kezdte fordítani. Már megértette, hogy a cselekmény a Gellérthegynél kezdődik.

Az egyik nap elment arra a helyre, amelyet neki a másik német tanárnő ajánlott. Kevés volt az órája, tehát nem ártana, ha több órát kap. Elment a recepcióhoz, és elmondta, hogy milyen ügyben jött. Azt mondta neki a lány, hogy várjon egy kicsit, majd mindjárt jön az igazgató. Egy hosszú hajú férfi jött. El se akarta hinni, hogy ő az igazgató. Megadta neki a kezet, és az irodájába invitálta. Megkérdezte, hogy baj-e ha tegeződnének. Karlának ez egy kicsit furcsának tűnt, de nem baj. Megkérdezte tőle, hogy szerinte ki a jó tanár. Karla előadta véleményét. Ezzel az igazgató egyetértett. Azt mondta, hogy most bemenjen a tanáriba, mert ott egy nő szakmai tudását fogja tesztelni. Karla bement a tanáriba, ahol egy nő ült, aki eléggé szkeptikusan nézett rá. Megkérdezte, hogy eltudja-e neki magyarázni a függő beszédet. Ezt el tudta magyarázni, mivel most éppen egy magántanítvánnyal átvette. Aztán még feltett pár kérdést, és mehetett. Az igazgató azt mondta neki, majd fel fogja hívni, ha lesz elég nyári tanfolyam.

Összeveszett a tanárnővel. Nem szerette, ha a konyhában süti a hagymát. Meg azt, hogy a fürdőszobában állandóan takarított. Persze ezt nem mondta neki, de el tudta képzelni, hogy nem tetszett neki, ha változtatott az eredeti állapoton. Azt gondolta, az lesz a legjobb, ha új lakás után néz. El is ment egy kávézóba, ahol a hirdetési újságot tanulmányozta. Nem tudta az egyik hirdetést elolvasni, megkérdezte a mellette ülő lány, hogy tudna-e neki segíteni. Kiderült, hogy ő se volt magyar, hanem finn. De jól tudott magyarul. Azért volt itt, mert a magyar nyelvet tanulta az egyetemen. Azt mondta, hogy nem probléma. Majd segít felhívni a főbérlőt is. Felhívták. Azt mondta, majd jelentkezni fog. Pár nap múlva egy nő tényleg felhívta a lakáson. Amikor megkérdezte, hogy hol van a lakás, kiderült, hogy csak két utcával arrébb van. Ez tetszett Karlának. Nem kell segítséget kérni, amikor majd költőzik. Maga viheti át a cuccokat.

Most többször is felhívott a finn lány. Megkérdezte, hogy nem lenne-e kedve a hétvégen elmenni velük szórákozni. Egy pár baráttal a Fregattba mennek a Molnár utcában. Karla ismerte az utcát, mert ott is volt az idegen nyelvű könyvtár. Beleegyezett. Kiderült, hogy az új finn barátai elég vidámak voltak. Szerettek inni is. Azt halotta, hogy a finnek azért isznak sokat, hogy ne legyenek depressziósok, mivel elég hosszú a tél. Lehet, hogy ebben van valami. Larának volt magyar férje, aki most éppen Finnországban dolgozott. Ez nem akadályozta meg Larát abban, hogy most is barátja legyen, egy finn muzsikus, aki a Zeneakadémián tanul. Hegedűt tanult, és egész nap gyakorolt, ha nem éppen Larával töltötte az időt. Lara fordítani szeretett, egy fordítói versenyben díjat is nyert. Miután a barátok már elbúcsúztak, Kevin, Lara és Karla még elmentek egy pizzériába, hogy valamit egyenek is. Már látszott, hogy a páros már arra vágyott, hogy együtt legyenek. Lara azt elmondta Karlának, hogy túl korán férjhez ment, és hogy valószínűleg el fog válni, magyar férjétől. Karlának már csak az éjszakai busza maradt. Megint késő lett. Még elment az egyik éjjel- nappal nyitott boltba, hogy kenyeret vegyen. Hiszen már megint üres volt a hűtő. Most a hétvégén költözni fog az új lakásba. Már egyszer ott volt megnézni. Most legalább lakása lesz, nem csak egy szobája.

És még egy jó híre volt. A másik nyelviskola igazgatója felhívta. Majd nyáron még kellenek tanárok. Ez a hívás éppen jókor jött. Hiszen a régi iskolában már azt mondta, hogy nyáron már nem szeretne ott tanítani. Nem szerette azt a bánásmódot, amellyel ott kezelték őt. Egy ideig nem tudta, hogy mi lesz ezután, de szerencsére felhívott Pál. Most már nem kell aggódnia. Lesz még a nyáron munkája. Egyszer már azon is gondolkozott, hogy nem lenne-e jobb hazamennie. De úgy látszott, most alakultak a dolgok.

Zsanett sajnos úgy döntött, hogy visszamegy Amerikába. Most egy arab fiúval járt. Ennek haza kellett mennie, hogy otthon házasodjon. Kikeresték neki a feleségét, és ideje volt, hogy családot alapítson. Ez Zsanettnek is volt az indítási jele. Már szerelmes volt abba a fiúba, akivel levelezett. Korábban csak barátok voltak. Most Jason börtönben volt. Egy drogügy miatt, de Zsanett így is szerette. Biztos volt abban, hogy ő az a fiú, akihez hozzá szeretne menni. Már akkoriban is ismerte, amikor még férjnél volt. Mindig jó haverok voltak. Ha most azon gondolkodott, mindig is ővele jobban tudott beszélgetni, mint a férjével. Egy kicsit bántotta, hogy ez a drogügy történt, de biztos volt benne, ha majd együtt lesznek, ezt is le fogják győzni. Karla csodálta Zsanett optimizmusát, de ő nem akart hazamenni, most, hogy alakultak a dolgai.

A nyár közepén Lara is búcsúzott. Vége lett az egyetemi évnek. A férje nemsokára vissza fog jönni Magyarországra. Még egy ideig együtt lesznek, de aztán Lara visszamegy Finnországba. Larát is csodálta, hogy hogyan menedzseli ezt a káoszt. Lara azt mondta, hogy apja mindig is kiáll mellette. Úgy se nagyon szereti a férjét. Csak helyeseli a döntést, hogy el akar válni tőle. Azért még beszélni fog a férjével, de már meghozta a döntést, hogy nem fog vele itt maradni. A férje pedig nem akar Finnországban maradni- patthelyzet. Talán jobb is. Kevin megmutatta neki, hogy vannak férfiak, akikért élni érdemes, bár vele se fog maradni, ő is csak állomás volt az útján, de egy fontos állomás.

És Klára, miért nem akart már egy kis szerelmi kapcsolatot. Arról hallgatott. Már felhívtak arra a figyelmet, hogy nem érdemes Pál csábítási próbálkozásoknak beledőlni. Már elkezdett dolgozni az új iskolában. Az első napon felosztották a csoportot. A nevek listája mellé Pál mindenkinek odaírt még egy kis tanácsot, vagy bölcsességet. Karla ezt kedvesnek találta. Kedvet kapott a tanításhoz. Jól készült. Azt legalább már tanulta az előző iskolában, hogy a jó készülés már majdnem sikeres órát jelent. Megint az utazás volt a téma. A véletlen azt akarta, hogy megint azt a leckét tanítsa, amit az előző iskolában is tanította. Már volt elég anyaga hozzá, így még több ötleten is gondolkodott, és most hagyta, hogy a tanulók először is felsorolják, hogy mi jut nekik eszébe, ha azt hallják, hogy utazás. Aztán ezeket a szavakat és kifejezéseket rendszerezték és kiegészítették. A végén mindenki egy állambeli utazásról számolt be. Karla is elmesélte, hogy mi lenne neki az ideális utazás. Már jó kapcsolatot teremtett a csoporttal. Most jó étvágya volt, hiszen az iskolában főztek is, és már érezni lehetett az étel illatát.

Az ebédasztalnál egy kicsit furcsának tűnt neki, hogy miről beszéltek. Mintha azt a szókincsét használnának, amit ő is az óráján használt. Rájött, hogy az ajtón hallgatóztak, és most tréfálkoztak vele. Így ő is beleszállt a mulatásba, és majd mindannyian nevettek. Egy komisz társaságba került, annyi biztos volt. Itt jól fog érezni magát. Annak a tanárnőnek mégis igaza volt, hogy érdemes itt munkát vállalni. Délután is volt még csoportja. Nagyon forró volt ez a nyár. A szobákban nagy volt a hőség, de amikor hazament, már langyos estévé vált a nap. Most otthon főzhetett is. Volt saját konyhája, de este inkább szendvicset evett, hiszen az iskolában kapott ebédet. De annyi biztos volt, távol kellett magát tartani Páltól, érezni, hogy nőcsábász.

A nyár végére továbbképzést szerveztek a tanároknak. Karla már az egyik magyar tanárnővel megbarátkozott. Majd ő is részt fog venni a továbbképzésben. És volt egy furcsa német fiú is. Már az első értekezleten tűnt fel Karlának. Elég nagy volt a szája. Mindjárt ott kritizálta Karlát. Valamilyen döntőst kellett meghozni, hogy akar-e dolgozni a nyári táborban. Karla csak annyit mondta, hogy még szeretne rajta gondolkozni. Erre Rolf azt mondta, hogy mi kell azon gondolkozni, csak vagy igen, vagy nem lehet a válasz. Rolf már biztosan tudta, hogy ott szeretne dolgozni. Sokkal jobban szerette a szabadban dolgozni, mint bent. Pál ezt a döntést üdvözölte, most már csak a továbbképzésről kellett beszélni. Abban Karla is biztos volt, hogy részt akar venni. Hát jó, még pár hétig itt fog dolgozni az iskolában, és akkor ő is táborba mehet, a továbbképzés ugyanis abban a táborban lesz, ahol a gyerektábor is. De azért imponált neki Rolf, hogy mindig kifejtette a véleményét. Elég egyszerű embernek tűnt. De egyenesnek.

És a többi tanár. Volt ott mindenféle alak. A kövér Mihály. Neki is hosszú volt a haja. Mindig pipaszaga volt. Azt beszélték, hogy buddhista. Ezt Karla könnyen tudta elképzelni.
Aztán Rózi, bár már biztosan negyven fölött volt, üde diáklánynak tűnt. Brigitta jó tanárnak tűnt, mindig szorgalmas és lelkiismeretes. Zsuzsa valahogyan az egész csapat lelke volt, hozzá mindenki vonzódott. Azt beszélték, hogy ő Pál barátnője, bár ők ketten ezt nem verték nagydobra. Voltak sokan, de talán ők tűntek Karlának először érdekeseknek.

Tehát elérkezett a továbbképzési tábornak az ideje. Vonaton utaztak a Balatonhoz. Most is szép volt a Balaton. Csillámló hullámai a napfényben. De aztán továbbutaztak, mert a tábor egy kis falúban volt nem messze a tótól. Sátrakban laktak. Mindenki hálózsákot hozott magával. A falusi étteremben ebédeltek. Este meg a tábortűznél ültek. Bár valamelyik nap nem volt kedvük a szeánszok után még együtt lenni. Néha csak a nagy asztalhoz ültek és kártyáztak. Itt olyan szavakat tanult Karla, mint „ciki”. És itt is Rolf hangsúlyozta véleményét. Ugyan az volt a véleménye, hogy bizonyos emberek soha nem tanulnak. Bár ő is sok hülyeséget csinált életében, de mindig azon fáradozott, hogy tanuljon. Karla most arra az élményre gondolt, amely neki volt a nagy katarzis.

Mindig is író akart lenni. Ezért ott is hagyta Németországban a munkahelyet, lehet, hogy nem tudatos döntés volt, de ösztönei súgták ezt neki. És Rolf, ő miért hagyta ott szülőföldöt? Ezt majd még kiderül, lesznek még egy ideig együtt. Rolfnak biztosan valamilyen titkos múltja volt, az már kiderült, hogy már több országba is ment. De miért hagyta ott Németországot.

És Pál is érdekes alak volt. Azt beszélték, hogy korábban pap volt. Karlának eszébe jutottak a „Tövismadarak”. Pál is valamilyen titok körbevonta, ezt is még kideríti. Lesz itt még nyomozói munkája. Néha úgy képzelte az ő társaságuk, mint a Grál lovagok társaságát. Egy kissé anakronisztikusak voltak, egy kicsit Don Quichoték. Esténként a tábortűznél még játszottak. Például azt, hogy el kell játszani egy dolgot, amit a többieknek ki kell találniuk. Karlára esett a varázstanuló. Elég jól el tudta játszani, hogy a sok vizet el próbálja söpörni. Kitalálták. Amit viszont nem annyira szeretett, saját maga a tanfolyam volt, nem is volt ez továbbképzés, hanem egy pszichológiai tábor. Mindenki számoljon be arról, hogy hogyan lett vége egy kapcsolatnak, hogy dolgozta fel ezt. Karlának érthetetlen volt, hogy hogyan lehet ilyenekről más emberek előtt beszélni. De aztán mégis bevállalta, a matrózos történetét elmesélte. Rolf már megint okosabb volt. Azt mondta, hogy nem szeretne olyan dolgokról mesélni, amelyeket, még ő sem dolgozott még föl. Karla tényleg nem tudott ilyen határozottnak lenni, mint ő, de érezte már, majd Rolf is mesélni fog.

Kezdődött az új iskolai év. Megint sok csoportot vállalt Karla. Most azt érezte, hogy Pál közeledni próbál. De nem engedte. Még a legkisebb kísérletet kezdeténél elhárította. Emlékezett annak a tanárnőnek a szavaira, aki azt mondta neki, hogy jelentkezzen ebben az iskolában. Ugyanakkor azt is mondta neki, hogy tartózkodjon Páltól, mert ő mindenkit megpróbál hálózni. Jól érezte ezt ez a tanárnő, úgy érezte, hogy Pál nagy halász. És most Karla volt a hal. Talán mellette más halak is léteztek. De Karla már nagyon cápának érezte magát. Mintha Pál egyszerre tartana is tőle, de vonzódna is hozzá. Karla szeretett ezzel játszani, de nem fog belemenni hálójába. „I can see your halo”.

De már megint költöznie kellett. Begurult a főbérlője. Az egyik nap csak jött, és azt mondta neki, hogy el akar válni, vissza kell költöznie a lakásba. Karla is ott maradhat, de a kisebb szobába kell költöznie. A bérlet díja marad. Ezt meg hogy képzeli, ő aludjon a kis kamrában, és fizessen ugyanannyit. Hát ebbe aztán végképp nem fog belemenni. Hagyja már békén a hóbortos ötleteivel. Dolgozni ment. Egész héten szomorú volt. Aztán Rózinak elmesélte a baját. Rózi meg azt mondta, talán van megoldás. Ugyan van egy szabadon álló lakás. Nem tudja, hogy kiadják-e. De majd megkérdezi a nénit.

És meglett a megoldás. A család apja éppen itthon volt. Holnap jöjjön oda, és majd megbeszélik. Már november volt. Szombaton Karla útra kelt. Felült a buszra. Az autópályának vége se lett. Hova utazott? A világ végére. Végre megérkezett. Elment Rózihoz, majd átmentek a nénihez. Megbeszélték. Elég nagy volt a lakás, nem volt magas a bérlet. Csak az volt a feltétel, hogy a néninek egy kicsit segítsen a ház és a kert körül. Jó, ez így jó lesz. De amikor visszautazott, megint úgy érzett, hogy nagyon fárasztó lesz majd ez az út. A következő napon Rózi férje már elhozta csomagját. Most már valahogyan jobban érezte magát, mint amikor buszon jött ide. Most sütött a nap, bár egy kis novemberi köd volt. De a kertben még pár virág is virágzott. Az őszi rózsák. Teri néni meghívta őt egy ebédre. Úgy érezte, hogy majd jól fognak kijönni egymással.

Hétfőn Rózival ment az iskolába. A hétvégen nála is volt. Egy lánya volt. Rózi mesélte neki, hogy ő tulajdonképpen nem tanár, hanem belsőépítésznek tanult. Mindig is germanisztikát akart tanulni, de ezt nem engedték meg neki. De még nem adta fel a tervét, talán majd még egyetemre fog járni. Tehát Karlát nem csalta első benyomása, Rózi tényleg még egyetemista volt. Karla nem forgatott ilyen terveket a fejében. Később fordítani is akart, annyi biztos volt. Hogy nincs-e valami barátja Karlának. Rózi azt mondta, hogy jó családot alapítani. De arra se gondolt Karla. Írni akart. Bár most nem írt semmit. Sokat készült az órákra. A munkájának élt.

Az egyik könyvtárba beiratkozott. Nem volt messze a nyelviskolától. Érdekelte, hogy most miről írnak a német írók. Az iskolában is egy író volt. Svájcból jött. Ott egy bankban dolgozott, de nem érezte jól magát. Arról a lehetőségről hallott, hogy most keleten anyanyelvű tanárokat keresnek. Már magyar barátnője is volt. Karla úgy érezte, hogy Silvio egy eléggé zárkózott ember. Nem volt könnyű vele kapcsolatot teremteni. Könnyű volt vele beszélgetni, de semmit nem árult el magáról. Lehet, hogy svájci temperamentuma volt. Csak annyit tudott róla, hogy sokszor kávéházakban jár, és ott is ír. Gyakran egy másik tanárnővel beszélgetett. Még nagyon fiatal volt. Silvio éppen lakást keresett, Adrienn felajánlotta neki, hogy hozzájuk költözhet, hiszen lakóközösségükben van még egy szabad szobájuk. Silvio elfogadta az ajánlatot.

Karla most néha úgy érzett, hogy ki kell törni a faluból. Ilyenkor úszni vagy moziba ment. Egyszer Anna hívta magához. A barátnőjével éppen egy fordításon dolgozott. Hogy nem vállalná-e a lektori munkát. Kiderült, hogy forgatókönyvet fordítottak, Büchner „Woycek” drámája alapján. Ott is volt nekik az alapszövegük. De egy rendező magyar filmet csinált belőle, amit a német tévének el akarta adni, tehát vissza kellett fordítani németre. Megegeztek a munkabérben, és Karla elvállalta. Elég jól fordította a két lány a szöveget. Karlának már nem volt sok dolga. Egy kifejezésen töprengtek. Aztán az eddigi változatot kijavították. Amikor majd válaszoltak a tévéből, ez volt az egyedüli kifejezés, amely nem tetszett nekik. Jó munkát végezték. Karla számára az volt a legérdekesebb, amikor maga a rendező feljött a két lányhoz, és megkérdezte, hogy hol állnak a munkával. Már késő este volt, de aztán éjfél körül készek lettek vele, és Anna bátya hazavitte Karlát a kis Bogarában. Nagyon nevettek. Ez egyik oka az volt, hogy Leventének is az volt a benyomása, hogy soha nem lesz vége ennek az autópályának, a másik az, hogy már késő volt, és mind a ketten elég fáradtak.

Egyszer Rolf, Anna és Karla kocsmába mentek. Annának át kellett adnia egy csoportot Karlának. Túl nagy volt a tudáskülönbség a csoportban, és Anna ezt nem tudta átvészelni, most Karlában bíztak, mint anyanyelvűben. Tulajdonképpen most Karlának fel kellett volna készülnie a következő napra, hogy ne történjen vele ugyanaz, mint Annával, de Annát is sajnálta. Rolfnak is le kellett adnia egy csoportot, illetve oda már alig jártak. Magától felbomlott. Most Anna és Rolf vigasztalták egymást, Karla tartott velük. Rolf most beszámolt drogos tapasztalatairól. Anna vitatkozott vele, de aztán nevettek is. Valami fingtörténetről meséltek. Karla nem tudott igazan örülni velük. A holnapi csoport járt az eszén. Aztán így is lett. Nem lehetett a két szintet egy csoportban tanítani. El is mondta Pálnak. Pál ennek nem örült, de felhívott egy másik tanárnőt, hogy majd átvegye a felsőfokú csoportot, Karla majd folytatja a középfokú részt. Tulajdonképpen mindent maradt a régiben, csak Anna maradt csoport nélkül. Egy ideig nem is látta az iskolában.

Már lassan érkezett annak az ideje, hogy a Pál a következő nyárra tervezze. Most azt szerette volna, hogy Karla is elmenjen a nyári táborba. A régi tanárok közül nem sokan akartak erre a feladatra vállalkozni. Így a választás Karlára esett. Karla ezt először nem akarta, de Pál rábeszélte. Amikor közeledett a nap, Karla egyre nyugtalanabbá vált. Megbeszéltek, hogy az egyik apa az autópályán majd vár rá, csak busszal oda kell menni, és autóval viszi el őt a táborba. Karla mindenféléket kitalált, de nem akart a táborba menni. Inkább Teri néninek ment bevásárolni, éppen epret főzött be, és hiányzott neki egy kis cukor. Karla szívesen vállalkozott a bevásárlásra. Ezen el is mulasztotta a találkozási időpontot. De most mi legyen. Elővette a naplóját. Már depresszióba esett. Felírta, hogy miért nem ment a táborba, amikor csengetett a telefon. Az iskola titkárnője hívott. Már nagyon várják őt a táborban. Megmondta neki, hogy mikor indul a következő vonat. Most Karla gyorsan összecsomagolt. A vonatról nem akart lemaradni.

Aztán nem is volt olyan rossz, mint gondolta volna. Az ő feladata az volt, hogy egy gyerekcsoportot délelőtt vigye, délután pedig csatlakozott a csoportfoglalkozásokhoz. Volt egy nő, aki korábban egy Walldorf-kurzuson vett részt. Sok jó módszere volt, hogy hogyan lehet a gyerekekkel foglalkozni. Az egyik ilyen foglalkozáson Karla is részt vett. Először zenét hallgattak, utána Mária el kezdett mesélni. A gyerekek most lerajzolhatták, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlük a zene, és mit képviselte számukra ez a mese. A mesében egy fáról volt szó. Most tehát mindenki egy fát rajzolt le, de mindenkinek másképpen nézett ki, és az őt körbevesző környezete. Karla fájának nem voltak gyökerei, de már nem bánta, helyette lángokat rajzolt, amelyek alulról táplálták a fát, és úgy simultak a fához, mint egy meztelen nő. Karla ezt nem is így tervezte, de aztán kivette a lángok alakjából, hogy tulajdonképpen egy nőt festette. Még sárga gnómokat és sárga ködöt. Egy mesebeli táj volt, szimbolikus.

A másik jó élmény az volt, amikor szabad ég alatt éjszakáztak. Csiripeltek a tücskök. És a fű illata volt érezhető. Fénylett a hold. Még egy ideig meséltek, de aztán már csak az éjszaka fényeit és zenéjét figyelték. Lassan mindenki elaludt, és csak reggel ébredtek, a kukoricásra néztek. Karla bevitte a hálózsákját a sátrába, és futni ment. A tábor közelében egy erdő volt, amelyen keresztül, vagy inkább körül egy ösvény veszetett. Ott eperfák is nőttek. Karla nem ismerte ezt a fát Szülőföldjéről. Majd egyszer Rolf megmagyarázta neki, hogy hogyan hívják ezt a fát németül. Aztán néha Rolffal is futott. Rolf kritizálta a hordhatatlan cipője miatt. Hogy lehet az ilyen cipőkben futni. Majd a tábortűznél magyarázta neki, hogy a futáshoz igazi futócipő kell, különben elrontja a z ember a lábát. A következő napon el is ment, és vett magának Puma cipőt. Ezekben tényleg teljesen más érzés volt a futás. Azt is magyarázta neki Rolf, hogy hogyan kell a lábfejjel mozogni, hogy ne a láb kárára menjen. Karla próbálkozott vele, és most tényleg már jobban ment.

Jött egy új nevelőnő a táborba. Karla sátorába költözött. Neki ugyanaz volta kedvenc szerzője, mint Karlának. Lili azt kérdezte Karlától, hogy milyen a többi ember a táborban. Karla mesélt neki róla. Pár nap múlva a lány már Rolf barátnője volt, bár volt neki állandó barátnője is, aki még hozzá terhes volt tőle. De most Éva már nem volt a táborban, szórákozhattak egymással. Mária ezt nem nézte jó szemmel. Árulásnak tekintette. Mária inkább a munkának szentelte magát. Állandó háború volt ő és Rolf között. Mind a ketten szerettek volna a tábort vezetni. Rolf az előző évben is itt dolgozott, és most csak következetesnek tartotta volna, ha Pál őt választotta volna. De Máriát előnyben részesítette. A helyet a kőházban azért magának tartotta fent. Máriának sátorban kellett aludnia. Emiatt is kiborult. Rolf gyakran a gyerekekkel focizni ment. A helyi fiúk ellen is szervezett mecset. Akkor az egész tábor vonult a focipályára. A lányok erőteljesen kiabáltak és énekeltek. Mégis a helyi csapat lett a győztes. De azért bátrán kiálltak a sokkal idősebb fiúk ellen, és a végén a lányok fiait mégis hősöknek ünnepelték. Karla néha a boltba ment, hogy magyar könyvet vegyen. Megvette Gárdonyi Gézától A láthatatlan ember című könyvet. Bár még nem egészen értette meg a szöveget, mégis élményt nyújtott a számára. De aztán vége lett a tábori életnek. Rolf úgy látta, hogy Lili és Karla nem alkalmas emberek a táborra. Ezt úgy értette, jól tanítanak, de délután nem járulnak hozzá a csoportos foglalkozásokhoz. Minden délutáni tevékenység Máriánál és Rolfnál maradt. Ebben igaza volt, de senki nem készíttet fel őket a tábori életre. Rolf és Mária tavaly is itt dolgoztak. Rolf elmondta Pálnak a véleményét. Akkor Pál úgy döntött, hogy Karla menjen vissza Pestre, ott majd kellenek a tanárok. Lili is visszament. Ettől vége is lett Lili és Rolf románcának. De kezdődött egy új románc. Pál bement Karla sátrába és megsimogatta a hátát. Most nem ellenkezett, míg nem továbbmegy. De Pál is tudta, hogy hol van a határ. Majd Karla azzal az apával és gyerekeivel utazott haza, akivel tulajdonképpen már ide kellett volna jönnie. Pál barátja volt. Óvni akarta Karlát Páltól. Azt mondta neki, hogy Pál egy beteg ember, főleg, amit a lányokat illeti.

És Karla megint a nyelviskolában tanított. Még gondolkozott arra a puszira, amivel Pál búcsúzott tőle a gyerektáborban. Ma ruhát viselt, bár általában pólókat és nadrágot hordott. Feltámasztatta meztelen lábat az egyik székre, a másikon olvasott. Majd odanézett Pálhoz. Viszonozta pillantását. Valami történt közöttük. De egyelőre ez az ő titka volt. Majd vége lett a nyárnak, és egy kis szünet állt be az iskolában. Amikor megint kezdődött a tanítás, Már nem volt olyan sok csoport. Karlának külsősként kellett dolgoznia. A régi tanárok ragaszkodtak hozzá, hogy az iskolában dolgozhassanak. Egy olyan helyen tanított, ahol fiatalok az üzleti életről tanultak. Általában beképzelt fiatalok voltak, és nem nagyon szerettek tanulni. Karla azt sem tudta, hogy ennek az iskolának az igazgatójának azt ígérte, hogy majd férfi tanárt küld. De mivel az illető tanár még nem jött vissza nyaralásából, Karlát küldött. Amikor Karlát megint felváltották, nagyon haragudott Pálra, de aztán intenzív csoportot kapott az iskolában. Pál is úgy érezte, hogy valamit jóvá kell tennie. Pénteken pedig egy gyerekcsoportot vitt. Az előző évben Rolf vitte, de neki ehhez most már nem volt kedve. Karla szívesen átvette. Jó volt olyan gyerekekkel foglalkozni, akik szüleivel pár évet német nyelvterületen éltek, és szülei most azt akarták, hogy jól tanulják meg a németet. Voltak, akik még nem tudtak írni. Velük azt kellett gyakorolni. De volt is egy haladó csoport. Végül lehetett egy német újságot szerkeszteni, rádiójátékot összeállítani, vagy jókat játszani. Az óra végén Karla hagyta, hogy a gyerekek még egy kicsit játsszanak. Szerettek a táblán rajzolni vagy írni. A teremben futkározni. Egy ilyen óra előtt egyszer Pál lépett hozzá a konyhában. Hogy kérdezhet-e tőle valamit. Mit? Hogy majd hallgathatja-e nála reggel, ahogy a madarak csiripelnek. Ez egyértelmű kérdés volt. Karla csak azt mondta, hogy nem, és elment az órára. Mégis az egész órán gondolkozott az ajánlaton. De az óra után besöpört a tanáriba kabátjáért. Már kint volt a lépcsőházban, amikor Pál még egyszer feltűnt a legfelső lépcsőfokon, és azt kérdezte, hogy a válasz-e még mindig nem. Igen, és mosolygott. Most mégis izgatott volt, amikor kilépett az iskolából. Még nem akart hazamenni, moziba ment. The Streets of Philadelphia című film ment. Ebben Tom Hanks játszott és Bruce Springsteen énekelt. Nagyon megszerette az ő számát a film alatt. Különben is Springsteen kedvenc énekese, és Hanks kedvenc színésze volt.

Amikor hétfőn Karla az iskolába ment, Pál elnézést kért tőle, hogy a hétvégén nem tudta meglátogatni. Karla ezt nem értette, hiszen nem volt a válasza. De eszerint a pasik másképpen működnek. Voltak olyan napok, amikor egymás szemébe néztek, hosszabban, mint kellett volna. Aztán megint péntek lett. Most még egy másik csoportot is kapott, amely péntek este tanult. Egyszer Pál csak bejött a terembe, és a fűtésen valamit motoszkált. Az történt az óra előtt, hogy odament Karlához a tanáriban, ahol már nem volt más tanár. Hátulról megölelte. Karla megfordult, és átölelte Pált is. Sokáig nem maradt a teremben. Még egyszer Karlára nézett, és elment. Most már csak Karla volt az iskolában a tanárok közül. Összecsomagolt. Fáradt volt. Amikor át akart szállni a metróról a buszra, úgy érezte még bemegy egy gyorsbüfébe, és iszik egy kávét. Amikor kinyitotta pénztárát, megjelent egy fotó. Ránézett, egy virág volt rajta, a túloldalon ott volt három szó németül…

Hazament. Fajt a gyomra. Kihozta a rajztömböt, és elkezdett rajzolni. Azt rajzolta, ahogyan Pál és ő átölelték egymást. A fotót egy vázára támasztott. Springsteen zenéjére gondolt. A házinéni nem volt itt, mert elutazott. Átment az ő nappalijába, ahol tévét nézett. A zenecsatornát. Elővette azt a sört, amit még a haza felei úton vette. Most jól esett a hosszú munkahét után.

Szombaton csengettek. Odament a kapuhoz. Pál volt ez. Beengedette, de meg volt zavarodva. Meginvitálta a konyhába. Az asztalon még a könyvek voltak, amelyekből éppen a következő hétre készült. Megkérdezte, hogy szeretne-e kávét inni. De Pál csak odalépett és átölelte. Amikor meg akarta csókolni, nem engedett neki. Csak vigyorgott. Egyszerűen zavarban volt. Megkérdezte, hogy mutassa-e neki a lakás többi részét. Előre ment. A nappalin keresztül, ahol még nem ágyazott meg, a teraszra lépett. Pál követte, most elképzelte, hogy egy kissé leülnek itt a teraszon. Ránézhetnek a kertre és az erdőre. De Pálnak más javaslata volt. Elmondta, hogy már Rózinál is volt, és ő meghívta őket kávéra. Tehát átmentek.

Rózi üdvözölte őket. Az asztal már meg volt terítve. Leültek, ott is volt Rózi férje, Kálmán, és lánya, Sara. Pál most elmondta, hogy mire gondolt. Volt ugyanis az az elképzelése, hogy ebben az évben Karla lesz a tábor vezetője. De Karla erre nem akart vállalkozni, Kálmán meg azt mondta, hogy lehet ő lesz erre alkalmas. Pál akart ezen gondolkozni. Aztán más témákra tértek. Karla fázott. Betakarta magát azzal a párnával, amely a székre volt téve. Sütött a nap, és mégis fázott. Nem tudta, hogy mi akar ez az egész. Rózi finom süteményt sütött. Később Sara felállt, mert játszani akart. Karla is felállt, megköszönte a kávét és a süteményt. Majd Pál is búcsúzott. Karla már az úton volt a lakása felé, Pál még egyszer az autóval követte. Nem akarja-e, hogy itt maradjon. Nem. Visszafordult. Karla nem tudott elképzelni egy Pállal való kapcsolatot. Már nemsokára itt lesz a nyár, és megint gyerektáborba fog menni. Nem is tudta, hogy ezt akarja-e.

Most azon gondolkozott, hogy már változtatni kellene. Esetleg azt tudta volna elképzelni, hogy valamilyen cégnél titkárnőként dolgozzon. Volt elég nyelvtudása. De aztán megint elbizonytalanodott. Azt érezte, hogy váltani kellene. De még nem tudta, hogy merre. És most itt volt Pállal ebben a teremben, aki megint arra akarta rábeszélni, hogy még egyszer a gyerektáborba menjen. De most nem tudta meggyőzni. Pál elengedte. Megint a gyerekcsoportjához ment. Abból is már elege volt. Nem volt szabad túl sokáig valamivel foglalkozni. A másik probléma meg az volt, hogy visszajött a család Luxemburgból, és neki más lakás után kellett néznie. Egy közvetítő irodához ment. csak egy bizonyos alapdíjat kellett fizetni, és ellenében sok lakás címét kapta. Fel is hívott pár helyen, de mindannyian gyorsan befejezték a beszélgetést, amikor hallották, hogy tanár. Egy tanár csak szegény lehet. Ők meg drágán ki akarták adni a lakást. Míg nem egy férfi azt mondta, megnézheti a lakást. A lakás egy kis keresztutcában volt. Becsengetett. A férfi nyitott neki, és betessékelte a nappaliba. Aztán átmentek a kis házikóhoz, ahol a kiadható lakás volt. Karla nem akarta hinni a szerencsének, hogy egy kis házikót bérelhet. A férfi aztán azt mondta, ha holnap hozza a pénzt, a lakás az övé. Persze, hogy oda vitte a pénzt a következő napon. Ezzel egy probléma már megoldódott.

Aztán mégis Pál még tudta arra rábeszélni, hogy ebben az évben is gyerektáborba menjen. Ebben az évben Kálmánnal ment a táborba. Pál úgy rendelkezett, hogy ő lesz a tábor vezetője. Karla is most készült. Nem akarta, hogy megint égjen a délutáni foglalkozások miatt. Rózinak elmondta az ötletet. A mozi könyves boltjában egy könyvet talált, amely foltos munkákról szólt. Ilyen munkákat majd csinálni akarta a gyerekekkel. Mivel Rózi varrni is szeretett az anyagokból még sok maradéka volt. Megmutatta Karlának. Akár az egész zacskót is elviheti. Karla ez nagyon tetszett. Bár nem volt sok kedve táborba menni, de azokra a munkákra már örömmel gondolt. Talán még se lesz olyan rossz. Rózi még kerti bulit rendezett. Az előző napon Karla már elvitette Kálmánnal a cuccát az új lakásba. Már csak azok a részek maradtak a régi lakásban, amelyeket majd táborba akar vinni. Karla segített Rózinak a buli előkészületében. Több salátát akart készíteni, burgonyasalátát is. Kálmán meg grillezni akart. A kertben is több ülőhelyet kellett kialakítani. A sövény mellé is egy ülősarkot tették, hogy aki akar, a többiektől egy kissé távolabb, ott gyülekezhet. Kálmán egy kis tűzhelyet is berendezett. Lesz majd e körül is pár rönk, amelyekre ülni lehet. A teraszon pedig ott van a nagy asztal, ahol étkezni lehet. Egy egész lakás kint a kertben. Rózi értett hozzá, nem hiábavalón tanult belsőépítésznek. Jöttek az első vendégek. Már most is jó volt a hangulat. Még sütött a nap, de már lenyugvóban volt. Amikor mindenki itt volt, Kálmán már sütött is egy csomó húst és virslit. Karla nem akart sokáig maradni. Holnap táborba kellett mennie. És most se tudta, hogy hányadon áll Pállal. Valamikor angolosan távozott. Még becsomagolta poggyászát. Korán reggel akart Kálmánnal indulni.

Három turnusra akart maradni. Így is megbeszélte a főbérlőkkel. Bejött a foltos munka ötlete. Kis párnákat varratott a gyerekekkel. Ő is néha velük varrt. Mária is jött, de csak egy turnusra. Ebben az évben nem akart táborvezető lenni. Most a buddhista főiskolára járt. De most is egy színdarabot betanult a gyerekekkel. Ez úgy működött, hogy először választottak a gyerekek maguknak egy szerepet. Aztán ezekkel a figurákkal próbáltak egy színdarabot összehozni. A végén még próbálni kellett a szerepeket. Karla meg segített a gyerekeknek, hogy jól tanulják meg a szöveget németül. A zárási előadáson a szülők voltak a közönség. Jól sikerült műsor volt. Voltak kígyók, amelyek zene után kijöttek egy kosárból, és más attrakciók. Mária táncolt Madonnáként. És a legnagyobb siker természetesen a színdarab volt. A hétvégen kiüresedett a tábor. De már nemsokára jöttek a következő turnus gyerekei.

Jött egy másik tanárnő is. Szeretett sokáig aludni. És egy egyetemista lány. Kiderült, hogy Pál szerelmes volt bele. Most Judit és Karla aludtak a házban. Az egyetemista lány egy sátorban lakott. Mivel az udvar már betelt, kint a réten állította fel a sátrát. Most Pál is itt volt. Az előző estén tárókártyát vetett mindenkinek. Karlának azt jósolta, hogy ideje lenne hazamennie. Judit ezzel nem értett egyet. Szerinte Karla nagyon szeret itt lenni. Miért menne haza. Azt találta ki, hogy este a tábortűz után majd tűzön járnak. Valahol már kipróbálta. Most a tanárok is egyszer átmehetnének a parázson. Karla már aludni ment, Vangelist hallgatta, 1492. Majd Pál bejött és megkérdezte, hogy miket hallgat. Megmutatta neki. Miután kiment, ki is vette a fülhallgatót és aludt. Egy nagy lármára felébredt. Most kíváncsi lett. Kiment. Látta, hogy a tűzen járás okozta ezt a nagy zajt. Odament. Pál azt ajánlotta neki, hogy ő is próbálja ki. Nem kell gyorsan menni, nem történik semmi. Karla úgy bízott Pálban, mint a ma született bárány. Ki is próbálta. Persze, hogy megégette talpát. Utána egész éjszaka a padlóköven ült és hűtette lábát. Már soha többé nem fog Pálban bízni.

Szeptemberben Karlának rossz kedve volt. Most mit kezd magával. Az első tanári értekezleten nagyon lement a hangulata. Pár új tanár érkezett. Bemutatkoztak. A régi tanár is mondott pár szót magukról. Utána még buli volt. Karlának nem volt kedve maradni. A következő napon Pál is megkérdezte, hogy most mit szeretne magával kezdeni. Karla nem tudta. Pál azt mondta neki, hogy van egy olyan lehetőség, hogy angolt taníthasson. Erre Karla felébredt. Végre egy új kihívás. Hol. Egy másik iskolában. Karla beleegyezett. De ezzel még nem volt meg annyi óra, mint amennyit szeretett volna tanítani. Pál megkérdezte, hogy a nyelviskolában is szeretne-e tanítani. Igen. Két német csoportot is vállalt.

Aztán azt is érezte, hogy nem kellett volna megint németet vállalni. Most már tehernek érezte. Az új iskolában jól ment az angoltanítás. A gyerekek ott szerették. De fárasztó volt, az egyik iskolából a másikba átmennie, főleg, ha közben még hazament. Az egyik napon már nagyon nehezen tudta magát arra rávenni, hogy bemenjen a nyelviskolába. Elindult a héven, majd átszállt a metróra. A központi állomáshoz érkezett. Most már csak pár méter volt a nyelviskoláig. De már nem volt kedve bemenni. A másik irányba ment, aztán visszament haza. Otthon is volt még tanítványa. Átjött a főbérlő, hogy miért nem ment be az órára. Erre nem tudott válaszolni. Aztán Pál még egyszer felhívott. Hogy hajlandó lesz-e a következő órára bemenni. Megígérte. Tanulni akart a hibájából. De aztán látta, hogy nem fog neki menni a tanítás. Azt is látta, hogy a szünetben két diák odament a recepcióhoz. Karla örült, amikor vége lett az óráknak.

Majd Pál beszélni akart vele. Most van egy olyan lehetőség, hogy angolt is taníthatna egy tanfolyamon. A rendőr-főkapitányságon keresnek egy angol tanárt. Na, tessék, egy új kihívás. Karla ezt mindenképpen vállalni akarta, és már fel is szabadulhat az oly terhessé lett német nyelvtanfolyamoktól is.

Amikor először ment a rendőrkapitányságra, nagyon izgatott volt. Bár már hozzászokott újra az angoltanításhoz, ez most más volt. Középfokú vizsgát kellett nekik letenniük. Karlának most nagyon készülnie kellett. Nem is beszélve arról, hogy nem voltak meg a megfelelő könyvek. Pál egy könyvesboltba küldte, hogy megszerezze a vizsgára felkészítő angolkönyveket. Karla elsősorban arra gondolt, hogy mi hiányzott neki a hatékony tanításhoz. Két nagy szótárt is vett. Olyan könyvek, amelyek az írás- és a szóbeli vizsgára készítenek fel. Aztán eljött az első nap. Nyomozók, helikopterpilóták és egy pszichológus is volt a csoportban. Szorgalmasok voltak. Sok feladatot kellett nekik adni. Karlának néha nem jutottak eszébe a megfelelő szavak. De úgy tett, mintha nem tudna magyarul, így csak angolul beszélt velük. A pult mögé tett egy nagy szótárt. Ha egy szót nem tudott, titokban megnézte. A másik iskolában kezdőket tanított. Itt mindjárt egy nyelvvizsgára kellett felkészíteni a tanulókat. Úgy volt, hogy ő velük tanult.

Karácsony után levizsgáztak. Mindenki sikeresen tette le a vizsgát. Volt, aki csak házi vizsgára ment, de azok, akik elmentek a vizsgaközpontba, nem vallottak szégyent. Pál új angoltanítványokat akart Karlára bízni, de ő most kimerült. Egyelőre nem akart több angoltanítványt. Pál ezt nem értette meg, mérges lett, a következő értekezlet után azt hányta a fejére, ha nem akar több tanulót vállalni, át is mehet a másik iskolába. De ezt nem akarta. Hazament. Megint elővette a rajztömböt. Megnézte még egyszer az ölelést, a következő lapra egy szomorúfűzfát rajzolt.

Aztán Pál megnyugodott, és Karla már csak ritkán ment be az iskolába. Közeledett a Valentin napja. Karla most a másik iskola gyerekeivel síelni ment. Gyerekként már síelt. A tanárnő látta, hogy ő nem egy nagyvárosi gyerek, aki most először áll síléceken. Szlovákiában az egyik síparadicsomban síeltek. Egy olcsó szállodában laktak, amelynek azért tűrhető volt a színvonala. A reggeli és a vacsora is jók voltak. Először kis lejtőkön próbáltak, az utolsó napon egy magas hegyre mentek fel. Sütött a nap, és Karla élvezte a lesiklást. Bár csak soha nem lenne vége ennek a síelési hétnek. Izmai is erősödtek. Amikor a síszünet után futni ment, sokkal gyorsabban és könnyebben tudott futni. Most már csak egyszer vissza kellett mennie a nyelviskolába, mert még mindig nem ment a fizetésért.

Megérkezett Valentin napja. Karla csak azt gondolta, vagy most teszi meg, vagy soha. Odament egy telefonfülkéhez és felhívta a nyelviskolát. A recepciós lány jelentkezett. Elmondta, hogy Pállal szeretne beszélni. Amikor átvette a kagylót, csak annyit mondott, hogy Szeretlek, feltette.

Amikor legközelebb bement az iskolába, Pál betessékelte az irodájába. Ott megcsókolta. Amikor Karla este erre gondolt, csak furcsállta, és nevetett rajta.

De már elkezdődött a viszonyuk. Az is fordulhatott elő, hogy az egyik teremben levetkőztek, bár nem aludtak egymással.

Már megint beköszönt a nyár, és az egyik este Pál hívott fel, hogy nem lenne-e kedve egy angol csoportot vállalni. De, volt kedve. De amikor jobban meggondolta, egyáltalán nem volt kedve. És bekövetkezett, aminek be kellett következnie. Szombaton Karla nagyon várt Pál hívására. Meg akarta neki mondani, hogy melyik leckénél kell folytatni. Rolf tanított ebben a csoportban, de már nem akarja folytatni, mert nála hiányzik hozzá a kellő nyelvtani tudás. Karla ezt megértette, de még mindig nem tudta, hogy hol kell folytatnia. Tehát várt. A főbérlő fia meghívta egy kirándulásra. Azt mondta neki, hogy most már másolnia kellene a hétfői tanfolyamra. De még nem tudta, mit. Ugyan készült gyakorlatokkal, de nem tudta, hogy ezek majd megfelelnek-e a csoport szintjének. Mindjárt hat órát kellett tartania. A főbérlők kérdezték tőle, hogy már másolt-e. Ekkor bekövetkezett összeomlása. Nem, nem is akarja tartani ezt a tanfolyamat. De akkor legalább ezt el kellene mondania. Ahhoz se volt lelkiereje. Majd a főbérlők felhívták Pált.

Hétfő reggel Karla indulni akart, bár sejtelme sem volt, hogy mit tanítson. De átjött a főbérlőnő. Ma nem kell mennie. Rolf még egyszer tartja az órákat. De ma bemenjen az iskolában. Karla még egyszer visszafeküdt. Később bement.

Most azt javasolta neki Pál, hogy taníthatná az ő lányát. Ez az ötlet jobban tetszett Karlának, mint egy csoport tanítása. Következő napra megbeszélték az első órát. Jó volt Pál lányát tanítani. Okos lány volt. Csak a hét végére kiderült, hogy Timi mégse szereti az angolt. Inkább olaszt szeretne tanulni. Aztán Karlának át kellett vállalnia a csoportot.

Nem volt sok sikere ezzel a csoporttal. Szerencsére szeptemberben egy ír tanár vállalta át őket, hogy gyakorolja velük a beszédet. De ekkor már késő volt. Ismételniük kellett a vizsgát. De ez Karlát már nem érdekelte, hiszen megint beállt hozzá a boldogság. Most egy japán fiú személyében.

Akira volt a neve. Hogyan is ismerte meg. Már régen. Amikor először gyerektáborba ment. Egyik nap csak beállt egy fiú, csizmában, forró nyáron. Odamegy Karlához, és megkérdezi, hogy honnan jött. Azt mondja, ismeri ezt a környéket, ő is már ott volt. És említette a játékszermúzeumot. Igen, erről Karla is már hallott, de még nem volt ott. Akira mindig csak mosolygott, Karla is. Aztán búcsúzott. Odament Máriához.

Kiderült, hogy Máriával valamilyen viszonya van, vagy csak akkor alakult ki. Amikor a többiek a vacsoráról visszamentek a táborba, Mária és Akira még egy kávézóba mentek.

A tábor után Mária és Akira együtt Berlinbe mentek. Csillogó szemmel jött onnan vissza Mária. A többiek azt beszélték, hogy Mária kitartatja magát a fiúval. Furcsa volt ez a gazdag fiú. Az iskolában egyszerre szerették, de megvetően is beszéltek róla.

Aztán Karla már nem is hallott róla, míg nem egy nap Szeptemberben megint feltűnt a tanáriban és érdeklődően róla is akart tudni. A beszélgetés közben azt kérdezte Karlától, hogy nincs-e valami hasi fájdalma. Karla éppen azzal küszködött. Ezt hogyan találhatta ki. Egy kicsit furcsa volt. Azt hogy már nem kellett angolt tanítania, is valahogyan neki köszönhette. Vagy Silviónak. Ők ketten ültek a tanáriban, amikor Karla belépett. Majd Silvio azt mesélte Karlának, hogy ismer egy ír színészt, ha akarja, átvállalja az ő csoportot. Karla most már nagyon fel akart szabadulni ettől a csoporttól. Szívesen beleegyezett. Majd Pál elmondta neki, hogy lenne egy új csoport, de ezt csak alapfokú vizsgára kellene felkészíteni.

Karla úgy érezte, megint elérte egy szerencsés fordulat az életében. Most már vannak barátai. A múlt időn sok mindenen ment keresztül. Nem bánta ezt a sorsfordulót. Mintha a sors vigasztalni akarná az elszenvedett károkért. Már minden egy kissé egyszerűbben ment most. A hétvégen Akirával ment forgatni. Akira egy forgatókönyvet írt. A rendszerváltás utáni Berlinben akart forgatni, de néhány jelenetet itt is lehetett felvenni. Karla szívesen eljátszotta ezeket a jeleneteket, vagy csak valamit mondott a kamerába. Kevésbe szerette azokat a szituációkat, amikor egy boltban kellett eljátszani, hogy megnézi az árukat. Már nagyon unta ezeket. Majd örült is amikor Akira elutazott. De egyszer meg is hívta ebédelni. Akkor jól tudtak egymással beszélgetni. Még az óráját is lemondta, hogy még egy kis időt tudjon vele tölteni. Ennek Akira nagyon örült.

Tehát Karla most fiatalokat és felnőtteket tanított, szintén munkanélkülieket, de nem voltak olyan magasak az elvárások. De még mindig nem tudott megbarátkozni az angollal. Az emberekkel szeretett foglalkozni, csak a nyelvvel nem.

Aztán írt neki Akira. Aggódott érte. Azt álmodta, hogy ki akar ugorni egy autóból, hogy elűzze ezt az álmot, írt neki. Pár fotót mellékelt az utolsó forgatásról. Akkor ő és Silvio egy stúdióban is felvették a forgatókönyvhez tartozó párbeszédeket. Arról is küldött fotókat. Jól sikerültek. Ezt a levelet elolvasta, mielőtt bement egy magántanítványhoz. Jó kedvre derítette.

Majd májusban visszajött Akira. A jelenetekből már filmet vágott, és ezt most bemutatta a tanároknak. Egyes jelenetekben, Karla eléggé félénknek tűnt, másokban bátrán eljátszotta a szerepet. A többiek azt mondták, hogy jól sikerült. Karla örült neki.

Ennek örömére Akira megint vacsorázni hívott Karlát. Most nem volt sok ideje, a következő napon már vissza kellett repülnie Berlinbe. De Karla örült a látogatásának.

Júniusban már hosszabb időre jött. Új tervvel. Silvióval és Karlával Bécsben akart forgatni. Ha akarja, Silvio hívhatja a felségét is. Meg volt beszélve. Majd négyen indultak. De csalódniuk kellett. A vonat késett. Végre megérkeztek Bécs központjába. A szállodában foglalták a szobáikat. Aztán lementek a körútra. Egy kicsit sétálták, míg nem a fiákerekhez értek. Most Akira filmezni akart. Karla és Silvio ültek egymás mellett. Magyaráztak, hogy miket látnak. Sokszor is nevettek. Jó hangulata volt a filmnek.

A Práternél leszálltak. Felmentek az óriáskerékre. Ott is filmeztek. Este átmentek Grinzingbe. Ott aztán egy kicsit sok bort ittak. Ezt az éjszakát Karla és Akira már együtt töltöttek.

A következő napon megint olyan jeleneteket forgattak, amelyeket Karla nem annyira szeretett. Azért jó is volt, hogy Silvio és a felesége összekülönböztettek, és most Karla és Éva egy kicsit együtt sétálgattak. Éva rábízta Karlára, hogy házasságuk nem túl szerencsés. Úgy érzi, ennek nem lesz jó vége. Évának később igaza is lett. Elválltak. De most még együtt voltak. Akira és Silvio már vártak rájuk. Egy kicsit mérgesek is voltak. De aztán együtt ültek egy kávézóba, ahol Karla és Akira Silviótól és Évától búcsúztak. Silvio és Éva ma este haza akartak menni. Amikor már késő este volt, Akira és Karla még mindig sétálgattak. Majd a székesegyház előtt egy padra ültek, és az eget figyeltek. Csókolóztak.

Bécs után a hegyekbe mentek, illetve egy tóhoz, a Mondsee-tóhoz. Nagyon idillikus környék volt, a tó és a körülötte lévő hegyek. Egy panzióban szálltak meg. Ez most már az ő idejük volt. Már nem kellett furcsa jeleneteket felvenni. De sajnos itt is vitára adódott ok. Egy nap a környékbeli másik tóhoz kirándultak. Ott egy csónakba szálltak. Néha előfordult, hogy Karla megmakacsolta magát. Nem csak a jelenetek tudtak ezeket kiváltani belőle. Erezte a különbséget, amely közülük adódott. Akira egy olyan világban élt, ahol csak a pénz számított, és ez megzavarta. Valahogyan meg akart neki felelni, de ugyanakkor undorodott is tőle. Nem tudta ezt vele megbeszélni, és ilyenkor makacsabb lett, mint a szamár. Akirának nagyon nehéz volt, megint feloldatni ezt a görcsöt. Most hazafelé sétáltak a tótól, megint az éjszaki égboltot néztek, és boldogok voltak. Amikor hazaértek, még vacsorát is kaptak. Nem vegyültek a többi turistáktól, távol tartottak magukat tőlük.

Ausztria után Németországba mentek tovább. Berlinben Akirának háza volt. De itt is akart forgatni. Kar volt, hogy Karla nem hozott valami munkát erre az útra. Amikor Akira forgatókönyvet írt, nem nagyon tudott magával mit kezdeni.

Ez a nagy utazás után is jó volt visszatérni Magyarországra. Pál már várta, hogy beszámoljon utazásbeli élményeiről. Karla mutatta a fényképeket. Pál arcán mosoly ült. Jó, ha az emberek egymás szerencsének tudnak örülni.

Karla még nem tudta, hogy mostantól Akira sokszor fogja meglátogatni, és milyen meglepetéseket tartja számukra a közös jövőjük, de most boldog volt.

Legközelebb télen jött. Akirának volt egy kis nyaralója vidéken, oda most kirándultak. Karla most újabban az írást vette fel. Amióta Akirát ismert, lírikai hangulata volt, papírra akarta vetni gondolatait.

És moziba is szeretett járni. A rendezők érdekelték. Volt egy új magyar rendező. Most az ő filmklubi estékre járt. Valamit fejezett ki, amit Akira fényképein is látott. Amikor a nyaralóhoz mentek, egy barlang mellett elhaladtak. Az egyik filmklubi estén a rendező elmondta, hogy ez a barlang már ősidők óta itt van, és hogy ott rajzok is találhatók. Ha lementek a barlang tetejéről, egy hídhoz értek. Karla elképzelte ezt a területet egy olyan területnek, ahol már ősidők óta emberek laktak. Akira szerette őt ezen a hídon fényképezni. Karla szerette ezeket a képeket. A két part vastagon be volt borítva hóval. A híd íve a vízben tükröződő képével kört alakított. A víz mélyen fekete volt. Jó kontrasztot képzett a hóval. Karla olyan képeket csinált, amelyek egy régi filmre emlékeztettek. Lent és fent egy fekete csík volt. A képek a téli kirándulásnak a hangulatát adták vissza, mélyen romantikus. Már csak a zenét kellett mellé elképzelni.

Amikor tovább mentek, egy kutya követte őket, egészen a nyaraló ajtajáig. Akira kinyitotta az ajtót. Fagyos hideg köszöntette őket. Jégvirágok voltak az ablakon. Karla az asztalon régi kekszeket talált, azokkal etette a kutyát. Akira addig a kis villámos tűzhelynek bedugta a konnektort. Lassan meleg lett. Kimentek, hogy a csaptól vizet hozzanak. Majd a kis rezsón Akira teát főzött, a maradék vízből pedig felöntötte a tésztás poharakat. Ettek, a hideg kiéheztette őket. Az úton egy borkereskedőtől is egy flakon bort vettek. Abból most ittak. Állt ott egy régi ágy is a nyaralóban. Már kijöttek rúgói, vigyázni kellett vele. Akira és Karla szeretkeztek. Ennyire telt egy ilyen nap. Nem akartak itt éjszakázni. Már összecsomagoltak, és megint bezárták az ajtót. Buszon és vonaton visszamentek Budapestre.

Ezek a téli kirándulások még sokáig Karla emlékezetében maradtak. Maradtak róluk fényképek is. Ezekkel tapétázta falát. Most Akira sok levelezőlapot küldött. Ezeket is feltette a falra.

Karla is sűrűn írt neki. Egyszer Pál bejött hozzá, amikor éppen az egyik teremben ült, és Akirának írt. Pál odaült vele szemben. Mosolygott. Aztán átjött, és hátulról átölelt. Karla azt mondta, hogy ezt most írni fogja Akirának. Erre Pál elment.

Jó idők voltak ezek. Máskor Karla Akirával a Normafára kirándult. Télen jó volt kirándulni a Budai Hegyek közé. A gyerekvasúttal elmenni a János hegyig, és akkor felmenni a kinéző platformára. Körülötte a hófedte és erdő borította hegyeket, távolabb a város panorámáját és a hegy lábánál kacskaringózó folyót lehetett látni, visszafelé még az erdőn keresztül lehetett sétálni. Néha kinézett egy kis piros termés egy faágon a hó alól. Vagy a tavalyi levelek csüngtek rajta befagyva. Ilyen látványokért is érdemes volt kirándulni. A hótakarón csillámló napfény. Felejthetetlen benyomások.

Egyszer is éjszakáztak a hegyek között, az egyik bungalóban. Hozták a vacsorát. Karla a fürdőszobában sokáig fürdött. Otthon csak zuhanyzója volt. A következő napon sokat sétáltak a hegyek között. Aztán a libegővel lementek a lenti állomáshoz. A városba sétáltak. Ott volt egy kis vendéglő, amelyet nagyon szerettek. A korábbi színésznő rendezte be. Hátul volt egy kis terem, ahol színpadi kellékek és kosztümök voltak láthatóak egy vitrinben. Kis kerek asztalok voltak ebben a teremben, amelyeknél legfeljebb három ember foglalhatott helyet. De ez adta ennek a szobának az otthonos hangulatát, keveredve egy kis bohém illattal. Az asztalokon lobogtak a gyertyák lángjai.

Néha Pállal is mentek étterembe. Volt egy pinceétterem. A pincér már ismerte őket. Ezen a napon Karla nem volt étvágya, mégis rendelt, aztán nagyon szégyellte, hogy egy kis falat után már ott hagyta az egészet. Valahogy még a Pállal elmúlt viszonya gyomrában feküdt. Valamit mondott, amitől teljesen elment az étvágya. A pincér is furcsán nézett, amikor elvitte a majdnem teli tányért. Karla még egyszer szégyellte, most azt hiszi, hogy nem ízlett neki. Utána még sétálni mentek a városban. Karla egy kissé megnyugodott. Néha eléggé szeszélyessé tudott válni. De aztán meg is bocsátották neki. Hát, ilyen volt ő.

Tavasszal nagyobb kirándulásokra vállalkoztak, bár ezek is egy hétvégére terjedtek. Néha hosszú hétvége akadt, amikor ünnepnap volt. Egy ilyen alkalomkor a Mátrába utaztak. Egy közbenső állomásnál kiszálltak, ahol nagy mezők terültek el. Úgy tűnt, itt jól lehet kirándulni. Később egy nagy margarétamezőhöz érkeztek. Akira felvette a kamerájával, ahogy Karla táncolt a mezőben. A virágok ringatóztak a szélben, és Karla velük. Később megnézték a filmet. Sajnos egy csík húzódott keresztül, de az emlékük maradt.

Nyáron a Balatonhoz kirándultak. Karla szeretett fürödni, Akira kevésbé. Egy csónakkal kieveztek, és onnan Karla belemerült a vízbe. Egyszer vízi biciklivel mentek ki, a nádas mellett mentek el, amikor Karlának kedve támadt, hogy egy kicsit fürödjön. Beugrott és a bicikli köré úszott. Amikor megint fel akart szállni, látta, hogy a bicikli hátsóján napozik egy sikló. Felhívta Akira figyelmét. Gyorsan felszállt. Egy kissé undorodott. Együtt a siklókkal itt úszik a vízben. Tehát ilyen a természet.

Ősszel a Bükkbe mentek. Lillafüredre. A tavon csónakáztak, és a nemzeti parkban kirándultak. Volt ott egy ösvény, ahol táblákon magyarázták a különböző természeti kincseket. A kisvasúttal mentek az erdőbe. Ez Akira szenvedélye. Szerette a vonatokat filmezni vagy fényképezni. Így is ismerkedett meg Magyarországgal. A vonatokhoz fűző szenvedélye végül is hozta ide. Ez egy külön történet.

Úgy volt, hogy Skóciába ment, mert ez az ország arról híres, hogy ott mindenféle kisvasutak vannak. Ott egyszer egy férfi azt mondta neki, hogy menjen Magyarországra, mert ott fogja találni a kisvasutak legszebb példányai. Tehát úgy döntött, hogy Magyarországra megy, de Berlinen keresztül, mert ott már háza volt, akart egyet piheni, aztán továbbszállni. Így is tette. Berlinben felszállt a vonatra, hogy Budapestre menjen. A fülkében egy nővel találkozott. Elkezdtek beszélgetni. Akira jól tudott németül. Kiderült, hogy a nő, bár német, Magyarországon lakik. Erre Akira felfigyelt. Ez a történet érdekelte. Marén elkezdett mesélni. Először a magyar férjével vidéken élt. Két gyereke született. Aztán elvált. Budapestre költözött. Itt egy nyelviskolában dolgozott, ahol Pállal ismerkedett meg. Egymásba szerettek. Most saját lakásban lakik, de haza kellett mennie, hogy meghosszabbítsa vízumát. Majd Magyarországon is kell valamit intézni. Regisztráltatni kell a lakását. Ahhoz még kellett pénze is. Akira akart neki segíteni. Marén azt ajánlotta neki cserében, hogy nála lakhat. Akira azt gondolta, hogy miért ne. Holnap Pállal is akart találkozni. Akira mehet vele. Pál hitelt szeretne felvenni, hogy folytathassa a nyelviskolai tervét. Kiderült, hogy Marén és Pál együtt építették fel ezt az iskolát. Akirának tetszett, hogy Marén ennyire vállalkozókedvű. Akira a japán tévé számára készítette filmjeit. Talán majd Magyarországon is akad jó anyag.

Karácsony előtt is jött Akira. A nyelviskolában a karácsonyt ünnepelték. Pál zongorázott. Aztán kiosztották az ajándékokat. Mindenki készített egy kis ajándékot, amelyeket majd odaadták az embereknek. Karla kapott egy olaszországi könyvet, és egy kazettát, amelyen az Andok zenéje volt. Utána ettek. Pál főzött. És mindenki még hozott egy kis ételt vagy innivalót, amelyből büfét alakítottak. A végén még táncoltak is. Akirával a következő napon mentek a szlovák követséghez. Együtt Németországba akartak menni Szlovákián keresztül. Akirának ahhoz egy vízuma kellett volna, de a követség már nem volt nyitva. Karla haza akart menni a családjához egy pár napra. Így nem tudtak együtt menni. Akira Berlinbe ment egy másik vonattal. Karla hazament. Akira Berlinben beteg lett, de sokszor felhívta Karlát.

Az újévben Karla egy másik iskolában kezdett dolgozni. A nyelviskola közvetítette neki ezt a munkát. A szabadidejében sokat írt. Arról írt, hogy milyennek tapasztalta az új országát, annak kultúráját. A rendezőkről, könyvekről. Majd beküldte a kéziratát egy olyan folyóiratnak, ahol azt írták le, ha nem hozzák nyilvánosságra, mindenképpen őrizik a kéziratokat. Ez Karla szimpatikusnak találta, nem akarta a sok tapasztalattal szőtt szöveget valakire bízni, aki, vagy visszaküldi, vagy nem is törődik vele. És nemsokára kapta a választ. Még egy kicsit bővíteni kellene a szövegét. Aztán már elfogadható lesz. Nagyon örült. Most már tudta, hogy merre induljon.

Amikor Akira megint jött, tehernek érezte. Karlának minden nap korán kellett kelnie, Akira még aludhatott. Amikor hazajött, fáradt volt, Akira még turistáskodni akart. Elege lett Karlának. Az egyik este nem beszélt vele, Akira elment. Akkor hosszú heteken át nem jelentkezett. Karla fogyott. Esténként ivott abból a borból, és evett abból a tésztából, amely még Akira látogatásáról maradt. Különben nem volt étvágya. Megint a nyelviskolába kellett mennie fizetéséért. Amikor odaérkezett, hallotta, hogy Akira is ott van. Próbavizsgákat vették fel, ezekre a felvételekre szüksége volt, mert meg akarták mutatni egy bizottságnak. Lehet, hogy majd az iskola megkapja a vizsgajogot. Megkérdezték Karlától, hogy beáll-e vizsgáztatónak. Akira állt a kamera mögött, és Pál is bejött. Karla nem tudott beszélni, lemerevedett. Ez a felvétel nem volt használható. Karlának el kellett mennie, mert magántanulója várt rá. Akira azt mondta neki, hogy majd jöjjön vissza.
Vissza is ment az iskolába. Még mindig dolgoztak a felvételeken. Karla egy kicsit figyelte a munkát. Aztán úgy döntött, jobb, ha hazamegy. És el is ment. Silvio azt mondta Akirának, most követnie kellene Karlát. De dolgoznia kellett. Később csengetett a telefon. Pál és Akira kocsmában voltak. Pál elmondta, hogy Akira nagyon szomorú, és hogy nem jöhet-e Karlához. Egy kicsit vitatkoztak, végül is Karla beleegyezett. Amikor Akira jött, Karla már ágyban volt. Hozzájött és simogatta. Karla nem tudta, hogy ezt akarja-e. Aludt Akirával, nem tette boldoggá.

Nemsokára Karlának születésnapja volt. Akirával kirándulni mentek a nyaralójához. Soka fényképet készített róla, a pataknál és a hídnál. Aztán kimentek egy rétre, ahol már rügyeztek a fák. Ott is még képeket készített. Karla gondolataiban el volt merülve. Még egyszer elölről kezdődött története Akirával. Majd a bungalóban éjszakáztak. Reggel Karlának be kellett mennie az iskolába. Nagyon rövid szoknya volt rajta. A mosdóban átöltözött. De az egyik tanárnő látta a rövid szoknyában, csak mosolygott.

Amikor Akira már elutazott, Rózi találkozott Karlával. Filozófiai kérdésekről beszéltek, hogy nem csak ideáljai legyenek az embernek, hanem ezek után élni is kell. Rózi odaadta Karlának születésnapi ajándékát. Egy CD Blues-zenével. Azt mondta, hogy ez a zene nőknek szól. Karla majd meg akarta hallgatni. Most moziba mentek. Egy Eric Romér filmet néztek meg. Hazafelé még beszéltek róla. Mindig jó volt Rozival találkozni, ez föltöltette Karlát energiával.

Végre nyilvánosságra hozták esszéjét. Nagyon örült neki. Majd találkozott a szerkesztőnővel is. Egy kávézóba ültek. Ugyanaz a kézitáskájuk volt. Azon nevettek. Tehát hasonló ízlésük volt. Azt mondta a szerkesztőnő, hogy majd olvasást is tervez, ahol felolvashatja a kis történetét. Karla ennek örült. Most más gondja volt. Már egy ideje nem volt az iskolában. Pállal összeveszett. Most Elena azt kérdezte, hogy tudja-e egy helyet ahol megtanulhatná a magyar nyelvet. Karla ajánlotta neki azt a saját nyelviskolát. Ott a magyart is tanították. Elena meghívta Karlát egy felolvasó estre az osztrák kulturális fórumba, ahol majd különböző újságok bemutatkoznak, mások közt is az a folyóirat, amelyben most jelent meg Karla cikke.

Karla úgy döntött, hogy egy másik munkahely után fog nézni. Már nem tudott Pállal együttműködni. Így egy hirdetési újságot vett, és átnézte a tanári állásokat. Nem talált megfelelőt. Az ágyára ült, és gondolkozni kezdett. Aztán még egyszer nézett az újságra. Most feltűnt neki egy hirdetés. Még egyszer megnézte, érdekes volt, hogy miért nem látta az előbb. Némettanárt kerestek. Ránézett Karórára. Már késő volt, biztosan már nem volt ott senki az iskolában. Mégis meg akarta próbálni. Csak üzenetrögzítő volt. Rábeszélt egy üzenetet. A következő délelőttön Pál hívott fel, már rég nem volt az iskolában, legalább fizetéséért jöhetne már. Felötözött és elindult. Pál a tanáriban ült. Bementek az irodába. Ott egy hirdetést látott, ugyanannak az iskolának a hirdetése volt, ahol tegnap felhívott. Pál látta, hogy felakadt rajta a szeme. Magyarázta neki, hogy oda is fognak nemsokára a nyelviskola tanárai menni. Most Karla elmondta, hogy ott pályázott. Később Pál még egyszer beszélni akart vele. De Karla felcsatolta hátizsákját, még egyszer hátranézett és kiment. Délután felhívtak a másik helyről.

Karla elment az interjúra. A német vezetőtanárral és az igazgatónővel beszélt. Az igazgató kifejezte az aggodalmát, hogy Karla esetleg csak egy rövid ideig itt akar tanítani, és ugródeszkának használja ezt a pozíciót. Ez Karla meg se fordult a fejében. A némettanárnő annak örült, hogy anyanyelvű tanáruk lesz. Majd Karla egy kicsit sétálni ment, elég gyorsan jött ez a váltás. Bement egy kávézóba, ahol egy régi ismerőssel találkozott. Kifejtette neki aggodalmai. Endre azt mondta neki, hogy örüljön az új állásnak. Ne legyen már ennyire ideges. Majd minden rendbe jön. Karla egy kicsit megnyugodott. Akira is akart jönni a nyáron.

Aztán el is jött. A főbérlők azt mondták, hogy fel akarják újítani a lakást. Amikor eljött a nap, hogy ki kellett volna rámolni a lakást, Akira is érkezett. A főbérlő bácsi azt mondta nekik, hogy menjenek csak nyaralni, majd egyedül is boldogulnak. Karla összecsomagolt, és el is mentek. Először a Balatonhoz. Egy kis panzióban laktak. Karla minden nap fürödni ment. Sokat sétáltak és fürödtek. A Balatoni fölföldre mentek Kirándulni. Az utóbbi időben Karla sok magyar irodalmat olvasott. Kelemen Miklósról, a nagy utazóról. Kisfaludyról és Szegedy Rózsáról is, akinek a házát most meglátogatták. Jó, volt a Bazalthegyek között barangolni. Majd egy sással borított területre értek. A sásnak ugyan olyan színe volt, mint Karla hajának. Jó fotómotívum volt. Kisvasúttal is mentek, egészen Keszthelyig. A Balaton után pár napra a Mátrába mentek. Ott egy üdülőotthonban szálltak meg. Most sok család nyaralt. Karla a gyermekkori nyaralásaira gondolt. Jó volt, egy kicsit a hegyek közé menni. Itt először a pacaltat kóstolt, de nem ízlett neki. Augusztus huszadikat Akira Budapesten akart tölteni. Visszamentek.

A Duna partján leültek egy padra, ahonnan a tűzijátékot néztek. Vörösbort ittak. Még nem volt vége a nyárnak. Még pár napra Ausztriába utaztak, de hamar vissza kellett jönniük, mert Karlának el kellett mennie az új munkahelyre. Akirát most nem tudta elkísérni a reptérhez. Akira elment vele a villamosmegállóhoz. Karlának furcsa érzése volt. Ma alá kellett írnia a szerződést.

Szokatlan volt egy állami iskolában dolgozni, miután a nyelviskolában mindenféle szabadságát élvezte. Szerette a diákokat, hiszen jó volt fiatal emberekkel dolgozni, de a kötött munkanapot meg kellett szoknia. Itt kevesebb is keresett, de legalább biztosítva volt. És nem volt stresszes. Ha kapott egy csoportot, ezt legalább egy évig megtartotta. Nem, mint a nyelviskolában, ahol háromhetenként új tanfolyamok kezdtek.

Most is gyakran moziba ment. Múzeumokba és kiállításokra is. Továbbra is szerette a kulturális életet, bár már kevesebb írt. Valahogy nem kedvelt ez a kötött munkaidő a kreativitásnak, de még nem adta fel az írást.

Sokszor a régi barátokkal találkozott. Velük szívesebben ment szórákozni, mint az új kollégával. Az egyik kolléganővel néha kirándulni ment. Biológiai tanárnő volt, magyarázta neki az állati és a növényi világot, amikor kirándulni mentek.

És természetesen Akira is jött, akivel az ország déli részére kirándult húsvétkor. A Mecsekbe mentek. Ott volt egy olyan falu, ahol a vörösbort termelik. Ott egy lovászat is volt. Megnézték a kis pónikat. Egy nap egy másik faluba kirándultak, ahol a svábok éltek. Addig azt Gondolta, hogy ezek a sok szoknyás hölgyek, akiket még Németországon látott, magyarok voltak. Most megtudta egy nénitől, hogy ez a sváboknál volt a szokás. Láttak a gólyák fészkeit a tetőkön. Néha egész napi kirándulásra mentek. Jó voltak ezek a kirándulások a sok tanítás után, de most nehezebb volt a kettő között váltani. Jó volt, ha szünet volt, amikor Akira jött. Iskola idejében nagyon megterhelő volt. Alig tudott ilyenkor munkájára koncentrálni.

Rózi se dolgozott már a nyelviskolában. Fordítani akart. Már végezte a megfelelő tanulmányokat is. Most az apjának egy barátja jött, hogy magyarázza neki a computer használatát. Önállóvá akart válni. A fordítói engedélyt kellett kiváltania, és akkor a megfelelő megbízásokról gondoskodnia. Mivel férje meghalt, nem tudott senkire se támaszkodnia, és lánya képzését is finanszíroznia kellett. Most azon dolgozott. Arra se ért rá, hogy Karlával moziba menjen. Nehéz időszakon ment át. Még csak kevés megbízása volt, és alig tudott belőle élni.

Úton

A szüleivel és húgával érkeztek a kapuhoz. Egy régi épület volt. Fel kellett menni az emeletre. Ott voltak a hálótermek Már voltak ott emberek. Egy kövér úr jött. Azt mondta, hogy már tudják, hogy hol fog lakni kislányuk a következő időben. Igen, már egyszer itt voltak. És akkor az is történt, hogy hazafele hiányzott az anyuka kézitáskája. Azt gondolták, hogy biztosan az a lány vitte magával, mert neki hasonló táskája volt. Aztán úgy is lett. Elnézést kértek, és visszaadták a táskát.

Karla körülnézett. Az egyik szekrény előtt állt egy szemüveges lány. Elég karcsú és kicsi volt. De erős volt a hangja. Megmondta anyukájának, hogy ez a szekrény jó nagy, majd beleférnek dolgait. Anyukája mindjárt tanácsokat adott neki, hogy hova rakja a dolgokat.

A mellette lévő szekrénynél a barátnője állt, és a szülői. Őt már elég jól ismerte. Több éven át egy szakkörre jártak. Most azért is itt voltak, mert jók voltak a nyelvekből. Karla mellett állt az a lány, akinek anyukája a múltkor elvitte a táskát. Már berámolt a szekrénybe. Magabiztosnak tűnt. Karla anyukája kérdezett a lánytól, hogy ő akkor azt a polcot fogja-e használni. A lány, válaszolta, hogy majd Karlával ezen megegyeznek. Karla azt mondta, hogy nyugodtan oda pakolhatja a könyveit. Neki jó lesz a másik polc. Most a lány szülei is elkezdtek beszélni Karla szüleivel. Ők hogy találtak rá erre az iskolára. Karla elmesélte, hogy ő nem a francia miatt jött, hanem a többi nyelv miatt. Andrea elmondta, hogy ő kifejezetten franciát akart tanulni, és ezért javasoltak neki ezt az iskolát. Most Ivett is szólt hozza, hogy ő nem is a nyelvek miatt jött, jó volt sportból, és azt mondták neki, hogy létezik egy olyan iskola, ahol már a nyolcadik osztály után gimnáziumban tanulhat. Mivel jó tanuló volt, ajánlottak ezt az iskolát. Szimóna nem szólt a témához, csak azt mondta, hogy csak akkor tudta meg, hogy itt három nyelvet fognak tanulni, amikor először jártak egy beszélgetésre az igazgatóval. Karla egyetértett, vele is ez történt. Mivel a gyerekek már olyan jól beszélgettek egymással, a szüleik lassan búcsúztak, és ráhagyták lányaikat a sorsukra.

Karla elég gyorsan beletörődött új életébe. Ivettnek ez nehezebbre esett. Az első héten már honvágya lett. Az iskola után felment az emeletes ágyára, és sírt. Karlának más gondjai voltak, mindenképpen lépest akart tartani az iskolában. A fizikatanár mondanivalóját nem egészen értette. Majd a hétvégén mindent még egyszer át akart nézni. Az iskolában mindannyian az első padban ültek. Karla Szimóna és Andrea között ült. Néha úgy érezte, mintha Andrea nézné őt, miközben a táblára vagy a tanárra néz. Egy kissé zavarba hozta az ő nézése. Szimónával mindig vetekedett. Szimóna nagyon sokan tanult, és nagyon lelkiismeretes volt. Este az ágy mellé tette iskolatáskáját, és még egyszer átnézte az aznap lejegyzetteket. Karla is sokat tanult, de ő délután minden feladattal végzett. Nem tartotta szükségesnek, hogy még egyszer átnézze a dolgokat. Ivett sokat olvasott, vagy Andreával beszélgetett. Karla csak hallgatott, hogy miről beszélgetnek, néha ő is szólt hozzá. Néha inkább olvasott.

Az első héten még az új tanárokról, az osztálytársakról, az órákról beszélgettek. Ilyenkor még Ivett is megfeledkezett honvágyáról. Néha nevettek is. A hétvégen hazamentek. Az egyik apa ment Szimóna, Ivett és Karláért, mivel egy vidékről jöttek. Az autóban Ivett megkérdezte apjától, hogy mi lesz az ebéd. A többi lány is már éhes volt. A kollégiumi ebéd nem pótolhatta az otthonit.

Amikor Karla hazaérkezett, furcsa volt a számára, hogy milyen kiegyensúlyozott Kati. Ő még mindig izgult az iskola miatt. Rögtön az ebéd után is kivette könyveit, hogy végre megpróbáljon megérteni, amit a fizikaórán nem lehetett. Csak akkor nyugodott meg, amikor azt hitte, hogy most már tudja, hogy miről van szó.

Szimpatikus volt neki a fizikatanár, bár szigorú volt. De ő követelt, és ezt szerette benne. Voltak olyan tanárok is, akik egy kissé unalmasak voltak. De mindannyian kedvesek voltak. Bár itt majd sokkal többet kell tanulni, mint az általános iskolában. A nyelvi órák egyáltalán nem voltak szigorúak. Ahhoz nem is kellett sokat tanulnia. Ez magától ment. A történelemre sokat kellett magolni. Ez úgy sikerült, hogy képekben vagy szimbólumokban képzelte el a tananyagot. Amikor végre megtanulta a szükséges dolgokat, már helyet is kellett csinálni, mert ebben a szobában a család tévét szokott nézni. Karla is csatlakozott. A szombat esti tévézés már szokás volt a családban. De hamar lefeküdt. Mégis kifárasztotta ez az első hét.

Vásárnap este már megint indulnia kellett. Hétfőn korán kezdődtek az órák. Apja és húgy a buszhoz vitték. Anyukájának dolga volt. A buszon Ivettel találkozott. Már egy kicsit megnyugodott a hétvége után. De mondta, hogy mennyire nagyon nehéz volt a számára, újra eljönnie. Karla azért csodálkozott, hogy milyen mélyen érzi át Ivett ezeket a dolgokat. Karlának még gyerektáborban sem volt honvágya. Mindig tudott alkalmazkodni. Húga sokat sírt a táborban. Ezért megértette Ivettet is. Vannak olyan ragaszkodós típusok. Ő nem tartozott hozzájuk. Mindig is kalandvágyó volt. Már kisgyerekként is eltűnt otthonról. Egy nő hozta vissza, már a parknál sétált. Álmodozni szeretett. Kati, a húgy, emiatt néha kinevette. Azt mondta neki, én majd később jobban fogok érvényesülni a világban, mint te. Bár mar hamar kiderült, hogy Karla okos volt. Mindig az osztály legjobbja volt. Nem is érdeklődött ő annyira a többi gyerek iránt. Volt a legnagyobb barátnője, vele egy padban ült, és azokkal szokott társalogni, akik ott a környékben ültek. Nem kereste kifejezetten a többi gyerek kapcsolatát. Csodálták őt, mivel okos volt, és ezt valahogyan megszokta.

Elég félénk volt. Az egyik tanárnő ezt be is írta a bizonyítványába. Mindig félt attól, hogy rossz jegyet kaphasson. Ezt az egyet nem akarta. De a második évben már egy kissé fellazult a görcs. Érezte, hogy szeretik, nem kell annyira bizonyítgatni. De még mindig a legjobb akart lenni. Kiderült, hogy jó volt matekból. Különböző versenyekben vett részt. De még jobb volt a nyelvekből. Külön táborokba is utazott, hogy még jobban tanuljon az egyik nyelvet. A kedvenc nyelve volt.

Aztán megismerkedett a másik országból való lányokkal és levelezett velük. Vagy találkozott velük a táborokban. Jó volt velük csevegni. Egyszer hívtak egy fesztiválra, ahol tolmácsolnia kellett. Azon a napon beállt nála az első menstruáció. Az egész nap egy ünnep volt. Megdicsérték nyelvtudásáért, és anyukája azt mondta neki, hogy most nála is beálltak a rózsa napjai. Nemsokára elutazott abba az országba, amelynek a nyelvét tanulta. Kitüntetést kapott. Szimóna is utazott vele.

Most először egy nagyobb utazásra egyedül ment. A fülkében három lány egy bácsival utazott. Ő volt az utazás vezetője. Az is kaland volt, hogy vonaton lehetett aludni. Amikor a határhoz értek, felemelték a vonatot, hogy kereket cseréljenek. Sokáig kellett várniuk, míg a vonatot a szélesebb vágányokhoz alkalmaztatták. De utána a rádió már orosz nyelven szólt, és bejött egy nő, hogy teával kínálja őket. Szmolenszkben beszámoltak Napóleonról és a második világháborúról, utána szép orosz zene szólt. Már lehetett érezni, hogy messze voltak otthonról. Évekkel később még egyszer tette meg ezt az utat, amikor már Oroszországban tanult. Most gyűjtötte az első benyomásokat. Szállodákban laktak. Amikor Minszkbe érkeztek, egy fújós zenekar üdvözölte őket. Szimónával egy szobában lakott. Szimóna lelkiismeretesen vezette a naplóját. Karla is írt naplót, de ő ezt nem vette ennyire komolyan. Most is orosz emberekkel találkoztak egy művelődési házban, utána egy táncelőadást néztek meg. Hogy az oroszok tudnak táncolni, az biztos volt. Figyelte a lépéséit. Ez úgy nézett ki, mintha nem is mozognának, hanem egy futószalagon lépdelnének. Hosszú ruha volt rajtuk. Nem lehetett látni lábukat. Amikor már átötöztek, rövid szoknyájuk volt rajtuk, és most nagyon temperamentumos táncot adtak elő. A férfiak mintha csak kísérőjük lettek volna, de majd ők is kivettek a részüket, és szólódarabokat adtak elő, lábukat se lehetett látni a gyors mozgásoktól.

Majd Moszkvát is megnéztek a sok arany tornyával. A Kremlben lévő katedrálisok kupolai olyan benyomást tettek, mintha egy mesebeli tájban sétálnának. Az idegenvezető-nő is jól magyarázta a dolgokat, és is beleilleszkedett ebbe a különös légkörbe.

Nem lett volna kaland ez az utazás, ha nem szerelem is fordult volna elő. Felhívtak egy számot a szállodában, és a másik végen egy fiú jelentkezett, aki az ő csoportjukhoz tartozott. Azt akarta tudni, hogy hogyan néz ki Karla. Erre a tükör elé ült, és leírta maga, természetesen egy kicsit füllentett. Utána a fiú is leírta magát. Az volt az izgalmas, hogy a fiú nem tudta, hogy Karla is a csoportjához tartózik. Még egy külön tájszólást is vett fel, hogy még jobban eltüntesse nyomait. Utána mindig figyelték a fiút, de nem árulták el neki, hogy ők hívták.

Leningrádban a Nagy Galériát néztek meg, és az előtte lévő téren a nagy dimenziókba beleveztek. Az orosz városok sokkal monumentálisabbak voltak a németeknél. De itt Leningrádban az épületek finomak voltak, nagyon elegáns városnak tűnt. Amikor megint megérkezett Berlinben, és a család érte ment, most Karlának is feltűnt, hogy az utazás alatt hízott. Hát otthon nem voltak ötfogásos étkezések. Jobb, ha megint le is szokjon róla. De talán a hormonok is belejátszottak, mert már lassan lánnyá alakult.

Az utolsó nyarat, mielőtt a másik iskolába ment át, a tengerpartnál töltöttek. És hazajöttjükkor már elmentek a mellett a város mellet, ahol majd tanulni fog.

Most már megint ment oda Ivettel, miután az első hetet már ott töltöttek. Karla is egy kissé nyugodtabb volt. Nem kell már annyit izgulnia, hiszen a hétvégén megint mindent bepótolhat. Most is a hétvégükről beszélgettek, de egy idő után Ivett megint eléggé csendes lett, amikor már a városhoz közeledtek. Egy völgyben feküdt. Fent a hegyen volt a templom. Most is a nevelőjük üdvözölte őket. Karlának nem volt szimpatikus, nagyon kövér volt, és az a fajta ember, aki gyorsan elveszíti a türelmét. Nem szerette a szeszélyeit. Karlában is voltak szeszélyek, és talán ezt a tulajdonságot tükrözték egymásban. Most következett az a szertartás, hogy felvették őket a kollégiumba. Mindenkinek egy kis bátorságpróbán át kellett menniük. Mivel Karla egy elég csendes lány volt, azt a nevet kapta, hogy szerényke. Ezt már megszokta, a családjában is a csendes lány volt. Húga sokkal temperamentumosabb volt. De egyre jobban érezte magát a szobájukban. Lassan egymáshoz nőtt a négy lány. De Andrea nem bírta az unalmat. Amikor befejezték a tanulást, valami csínytevésen törte az eszét, és ennek az áldozata általában Szimóna lett. Szimóna volt a nagy tanuló és különc, és ezt meg kellett éreztetni vele. Karla ezt nem nézte jó szemmel, de aztán ő is részt vett, legfeljebb passzívan. Az egyik ilyen csínynek egy kissé politikai jele volt, és majdnem komoly következményeket vonzott volna maga után. De nem derült ki, hogy ki tette a könyvet a fagyasztóba, és így nem lehetett senkit sem felelősségre vonni.

Valamikor Andrea is beleunt, és az év végen az egész társaság azt játszotta, hogy család. Talán már egy kissé meg is komolyodtak. Néha sétálni mentek, és mindenféle problémáról beszélgettek. Ez voltak az igazi élmények. Ivett már nem volt honvágyas, hanem szerelmes lett. Néha a kollégiumban diszkót tartottak, és ott ismerkedett meg a fiúval. Karla is táncolt egy fiúval, de következő nap már szégyellte, mivel napfénynél látta, hogy mennyire csúnya ő. Nemsokára be is fejezte a kapcsolatot. Ivett kapcsolata se volt tartós, mivel ez a fiú egy kis Don Juan volt, aki állandóan más lányokkal barátkozott. Lehet, így Ivett még szerencsés is volt, hogy megúszta a nagy csalódást. Beköszönt a nyár, és ezt mindenki otthon töltötte családjával.

A következő év már a változásokról szólt. Most Szimóna szerelmes lett. Az egyedüli, aki mindig csak kalandokról számolt be, Andrea volt. Szimóna az egyik kollégiumi fiúba lett szerelmes. Szabadidejében egy csillagvizsgálóban dolgozott. Szimóna és Ralf jól tudtak beszélgetni az élet nagyobb dolgairól, terveikről. Mindig valamilyen cél felé dolgoztak. Szimóna bátya doktor volt. Ő is bizonyítani akart. Ralfot nagyon érdekelte a csillagaszat és később is ezen a területen akart dolgozni. Egyszer behívták Szimónát és Karlát az igazgatóhoz. Azt közölték velük, hogy létezik olyan lehetőség, hogy kimehetnének Oroszországba ott továbbtanulni. Szimónának ezen nem kellett sokat gondolkoznia, itt volt a lehetőség, amit meg kell ragadni. Karla beszélt a többi lánnyal is, akinek felajánlották ezt a lehetőséget. Krisztinának az volt a véleménye, ha olyan sokáig kimegy, akkor elszakad az itteni élettől. Ezt nem akarta. Karlának ez nem lett volna gond, de a kiutazás mellett se tudott volna voksolni. Így csak Szimóna szánta rá magát erre a lépésre. Karlának állandó barátja lett. Le is feküdt vele. De utána vége is lett a kapcsolatnak. Nem tudta elképzelni a jövőjét ezzel a fiúval. A többi lánynak is beszámolt a kalandjáról. Úgy tűnt, ő volt az első, aki fiúval lefeküdt. Hogy miért tette, arra nem tudott válaszolni. Úgy érezte, a többiek most egy kicsit megvetnek. És megint nyár lett.

Ezen a nyáron Karla dolgozott egy konzervgyárban. Már letette a motorbiciklis vizsgát, és a motorbiciklin hajtott a gyárba. Ott elég érdekes emberekkel ismerkedett meg, olyanokkal, akik már egyszer börtönben voltak. Jó embereknek ítélte meg őket. Jó beszélgetőtársak voltak. Néha loptak egy kis gyümölcsöt a gyárból. Valaki beárulta őket. Majd az árulós nőt kiközösítették ki. Nem is bírta már sokáig. Nemsokára felmondott. Karla nem értette meg, hogy hogyan bírják ezt a munkát. Amikor hazaérkezett, már csak arra volt ereje, hogy még egy kicsit bámulja a tv-t. Utána ágyba bújt, és megint négykor kelt. Hát, akkor inkább tanulni.

De másképpen alakultak a dolgok. A nyár után megint néha táncolni ment. Egy kissé gátlásossá vált a fiúval való szakítás után. De most látott egy olyan fiút, aki nagyon megtetszett neki. Mellé állt. A fiú elkezdett vele beszélgetni, aztán felkért táncolni. Majd le is feküdt vele. Most majdnem mindig, amikor táncolni ment, ez történt vele. Továbbra is Ivettnek beszámolt szerelmeiről. Ivett már azt mondta neki, hogy csábító, enyhén szólva. De néha Ivettel is táncolni ment. Most sokszor dolgok eltűntek a kollégiumi szobából. Karla karórája is elveszett. Egyszer csak látta Andrea karján. Meg is mondta neki, hogy pont úgy néz ki, mint az az óra, ami neki elveszett, de Andrea azt állította, hogy anyukájától kapta. Mind a ketten tudták, hogy hazudik. De kinek mondhatta volna el. A többiek is csodálkoztak, hogy egyre több dolog eltűnik. Amit Karla nem tudta az volt, hogy Andrea a többieknek azt mesélte, hogy Karlát gyanúsít. Andrea a kollégium diákjai szóvivője volt. Könnyen azt adhatta elő, hogy Karla egy elveszett lány, akinek segíteni kell. Csodálták Andrea eszméit, bár nem szerették, hogy valaki meglopja őket. Majd csak a következő évben kiderült, hogy ki a tolvaj. Egy bár hétig az iskola botránya lett, de aztán megint minden megnyugodott, és Andrea is érettségizhetett. Karla ezen egy kissé megbotrányozott. De mivel mindig egy kissé egyedül volt, most is az maradt. Már nemsokára egyetemre fognak járni. Karla minden este futni ment. Amióta kiderült, hogy ő tiszta, abba is hagyta a fiús történeteket, és megint a tanulásnak szentelte az idejét, muszáj is volt, mert itt volt az érettségi ideje. Most is ismerkedett meg egy fiúval, de csak lefeküdtek egymás mellé, beszélgettek. A fiú se akarta sürgetni a dolgot. Ő is szeretett futni.

Továbbra is kereste a helyét. Ez az egyetemen se lett más. Ott is három lánnyal lakott egy szobában. Bennük meg tudott bízni. Azt érezte. Még egyszer írt Andreának, de meg is bánta. Ivett vele együtt tanult az egyetemen, de egy másik csoportban.

Egymással szemben laktak, nem látogatták meg egymást gyakran, el akarták felejteni a kollégiumi történeteket. Karla az egyik nyáron egy spanyol fiúval ismerkedett meg. Most leveleztek. El akart jönni Berlinbe. Ott találkoztak is, de Karla már nem akart lefeküdni vele, mivel most más barátja volt. Mégis megváltozott. De aztán az a fiú otthagyta. Egy kicsit bánkódott, és megint inkább tanult. Míg nem májusban egy komolyabb barátja lett. Neki el is mesélte, hogy mi történt vele a kollégiumban. A fiú korábban is kereste a kapcsolatát, de soha nem figyelt rá. Ő is serült volt. A szülei vallásának az áldozata. Az anyukájától menekült az apjához, de ő se akarta felvállalni. Tehát visszament az anyához, de már az élettől is elment a kedve. Most örült, hogy akkoriban nem volt bátorsága, véget vetni az életének. El is mentek, meglátogatni az apját. Szimpatikus ember volt. Silvio most már túltette magát a múlton. A tengerészetnél szolgált. Ritkán látták egymást. Néha a tengerhez utazott. Voltak fedélzeti ünnepek. De Karla azon az ünnepen egy másik fiúval táncolt. Utána Silvio semmit sem mondott, de kibékültek. Majdnem egy évig jártak, de nem volt közös céljuk. Míg még Silviónak az volt a célja, hogy kapitány legyen, Karla el tudta volna képzelni, hogy majd együtt maradnak.

Egyszer egy fesztiválon tolmácsolt. Beleszeretett egy énekesbe. Pünkösd volt. Azon a hétvégén haza is jött Silvio. Bejelentette, hogy nem fogadták el a kereskedelmi flottánál. Karla már előbb is be akarta fejezni a kapcsolatot, de vidéki párosként nem tudta elképzelni az életüket. Ezen a hétvégén szétmentek. Nagyon megsértette a fiút, és ő is szenvedett. Utána sokáig nem gondolt más párkapcsolaton, nem is volt ideje. Külföldre ment tanulni. Silvio még elhozta neki ezt a gitárt, amit ígért neki. Hogy mindig azon gondolkozzon, amit művelt vele. El kezdett játszani, de hamar a sarokba állította.

Oroszországban tanult egy évig. Bár kereste a kapcsolatot az énekessel, akit a fesztiválon ismert meg, soha nem létesítette ezt. Feltette a kagylót, mielőtt létre jött volna a kapcsolat. De még sokáig gondolt az énekesre és Silvióra is. Silvio még írt neki, válaszolt is, de mindig megbánta. Hazament, és továbbra is Silvióval találkozott, de most már csak együtt táncolni mentek. Néha haza is kísérte, de nem maradtak együtt.

Már csak kér évig kellett az egyetemen tanulnia. Nem kereste a kapcsolatot más fiúkkal. Húga már furcsállta ezt még mindig fennálló viszonyát Silvióval. Amikor vége lett az egyetemi éveinek, nem tudta eldönteni, hogy most merre menjen tovább. Maradjon abban a városban, ahol tanul, vagy menjen vissza haza. Szívesen maradott volna, de másképpen alakult. Így továbbra is találkozott Silvióval. Míg nem vége lett. Nem is akart maradni ebben a városban. Más tervei voltak. Mindig is írni akart. Így figyelte egy újságnak a hirdetéseit, amely önkénteseket keresett. Egész nyáron azon gondolkozott, hogy ne jelentkezzen-e ott. De nem akarta kockára tenni állását sem. A kolléganőjével a balti tengerhez utazott. Aztán egy gyerekcsoportot Angliába akarta kikísérni. De nem jött össze. Tehát máshova utazott, Csehországba. Most először úgy, hogy szüleinek sem szólt. Aztán tovább Magyarországra. Ott felfedezte azt a város, amely majd később új állomáshelye lett. De erről most még nem tudott.