Grúzia
1856
Egy kis szoba egy kolostorban. Egy német nő ül az ablaknál, és ír. Felderíti ennek a kolostornak az anyagát. Néha egy szolga jön, és hoz neki teát. Ma este az egyik atyával fog beszélni. Még több anyagot akar neki szolgálni a kolostorról.
Magyarország
2011
Egy nő ül a kis szobájában és ír. Rábukkant egy 19. századi nőre, aki utazott a Kaukázuson. Elkezdte érdekelni a történet. És a kaukázusi országok is kezdték érdekelni. Valamilyen kapcsolatuk volt Magyarországhoz. Ezt most ki akarta deríteni.
Grúzia. Egy olyan ország, ahol korán létesült a kereszténység. Erről írt tanulmányt a nő a kolostorban. Egy német kolostor küldte ő ide, hogy írjon tanulmányt erről az országról, és később Örményországról is. Karla már rég várt egy ilyen esetre. Bár apácának lépett be a kolostorba, egy idő után úgy érezte, hogy fuldoklik. Sokat foglalkozott a keleti egyházzal, Bizánccal. De aztán feltűntek neki ezek a kaukázusi országok, amelyek olyan korán felvették a kereszténységet. Felvett a kapcsolatot egy tbiliszii kolostorral. Megmutatta a választ a főapácának. Sok vita után, a főapáca beleegyezett, hogy tegyen eleget a meghívásnak. És most itt van. Még soha nem volt boldogabb életében. Mindig is a kereszténység gyökereivel foglalkozott. Most kapta az élete lehetőségét. Hajnal hallotta, ahogy a barátok énekeltek. Ez a szertartás a liturgiához tartozott. Ezek a gregorián énekek is nagyon vonzották. A kolostornak egy külön szárnyban élt, amelyet vendégeknek fenntartották. Különben titok volt, hogy egy nő tartózkodott ebben a kolostorban. Csak a főapát tudott róla. Ennek a szárnynak külön bejárata volt. Tegnap a városban volt. Sok ember nézett rá, nem tudták hova tenni ezt az apácát. De senki sem mért hozzá beszélni. Most egy kicsit hiányolta a többi nővér társasságát. Majd írni akart neki egy levelet első benyomásairól. Ha jobban meggondolta, különös küldetése több privilégiummal is kitűntette. Ő úgyszólván az első női utazó volt a Kaukázuson saját misszióval. Mert szándékozott még tovább utazni. Meg akarta nézni az egész országot. Azért nagyon fontos volt a ma esti beszélgetés az atyával. Tőle kellett engedélyt kérnie, hogy tovább utazhasson, a többi központba, ahol kolostorok és akadémiák is működtek. Az összegyűjtött anyaga majd igazolni fogja, hogy nem volt hiába utazása. Néha úgy érezte, hogy nem egy olyan században született, ahol a nők utazhassanak. És talán majd soha nem is fog kiderülni, hogy ő meg mérte tenni. De ez nem is volt a legfontosabb. Az volt fontos, hogy a világ tudja meg, hogy léteznek ezek az országok, ahol már elég régen létezett egy sajátos kultúra. Most olvasott a kereszténység bevezetéséről ebben az országban. A negyedik században első felében a lakosság keresztény hitre tért. Most az ország Oroszországhoz tartozott. Az egyház még mindig a nemzeti függetlenség jelképe volt.
Tulajdonképpen nem is volt már egy egyesült királyság, több részre osztozódott, többek közt Karthli, Imherétiá és Kacheti Királyságokra és egy független hercegségre, Moukhranira. Most a moukhrani herceg Irakly egy Dolgorukij hercegnőt vett feleségül. 1853-ban született nekik egy fiuk, Sándor herceg. Az orosz cár tulajdonképpen nem ismerte el a grúz királyokat és hercegeket. És a grúz egyház pátriárkája, a katholikosz is az orosz pátriárka beosztottja. Az utolsó király egyik fia, Sándor herceg nagyanyjával, Dária anyakirálynővel és édesanyjával, Miriam királynéval Perzsiába menekült, miután Miriam személyesen megölte a királyi család letartóztatására érkező Lazarev orosz tábornokot. De nem azért jött ide Karla, hogy a grúz királyokkal és hercegekkel foglalkozzon. Őt az egyház és a zene története érdekelte. És természetesen az irodalmat is akarta tanulmányozni.
Most az atyával való találkozáson volt. Az ő lakrészében zajlott a beszélgetés. Az atya felszólította Karlát, hogy nyugodtan nézzen körül. A kegytárgyas vitrinhez ment. A kelet kereszténység ikonjai és szimbólumai érdekelték. Az atya odament, és magyarázta neki az egyes tárgyakat. Orosz nyelven kommunikáltak, amit Karla már hosszú ideje a kolostorban tanult. Elég jól ment neki a nyelvtanulás. Már gyerekkora óta tanulta a különböző nyelveket. Az atya megdicsérte is nyelvtudásáért. De ő is tudott egy kicsit németül. Karla megértette, hogy mit magyarázott neki. Figyelmesen hallgatott. Még nem tudta ennyire jól kifejezni magát, hogy meg is tudott volna szólalni a szaktémákhoz, bár olyan könyveket is már olvasott. Megtalálta őket az augsburgi kolostorban. Ez is volt az a pont, amikor ez a világ iránt kezdett érdeklődni. Ezt most magyarázta Gregorinak. Amikor Gregori atya már mindent végigmagyarázta, leültek egy fehér terítős asztalhoz. Azon egy gyertyatartó három gyertyával állt. Megkérdezte Karlától, hogy kér-e teát. Ugyanis már főzte, és még teljesen forró volt. Karla szívesen elfogadta a meghívást. Amikor elkezdték szürcsölni a teát, a pap megérdeklődte, hogy mik a tervei, hogy meddig szándékozik maradni. Karla három hónapra gondolt, aztán tovább akart állni, hogy még több kolostort és templomot az egész országban nézzen meg. Gregori megértette Karla kívánságát. Ugyanakkor meg is csodálta bátorságát, hogy nőként vállalkozott erre az utazásra, még hozza egyedül. Már hallott utazó nőkről, de ők többnyire angol nők voltak, és az impérium országait kívánták felfedezni. Mit keresett ez a nő ebben az Isten háta mögötti országban. Nem akarta Karlától megkérdezni. Majd valahogyan rá fog jönni.
Gregori atya egy térképet hozott Grúziáról. Benne volt az összes létező templom és kolostor. Elkezdtek Grúzia történetéről mesélni. Lazikáról mesélt Gregori, amely a történelem során számtalanszor visszaverte a perzsák támadásait. Karla Grúzia történetéről is már sokat olvasott. Valahogy úgy érezte ennek az országnak a történeti, kulturális és egyháztörténeti szálak különös módon összefonódtak. Biztos volt benne, hogy majd egy teljes kép ki fog alakulni, egyelőre csak gyűjtötte az egyes információkat, és este majd mindent le is akart rögzíteni. Most élvezte Gregori atya előadását. Gregorinak az volt a véleménye, hogy Lazikának valamikor egy szép temploma volt, de ez a történelem során lehet, hogy lerombolódott, vagy egyszerűen ma már nem fellelhető. Gregori úgy folytatta, hogy egy francia archeológus úgy véli, hogy az egykori Archaeopolis, vagyis Lazika a mai Nokalakevi.
Tehát a külföldi tudósok foglalkoznak Georgiával. Úgy látszik, a nyugati emberek megint foglalkoznak a történelmi jelentőségű Georgiával. Karla nem tudta megindokolni, hogy mi vonzotta őt annyira Georgiában. De azért volt itt, hogy ezt kutassa.
De most Gregori egy másik témára tért. A georgiai teára. Azt mondta, hogy amit most isznak a kolostor saját ültetvényének a terméke. Karlát ez is érdekelte, így Gregori folytatta. Gregori elmondta, hogy az első teaültetvény a török háború alatt elpusztult, de egy georgiai gróf még tavaly előtt egy új ültetvényt hozott létre. Hogy itt a kolostor kertjében is vannak teabokrok, arról senki sem tud a barátokon kívül. Most meg én, mosolygott Karla. Nagyon ízlett neki ez a fajta zöld tea. Németországban inkább kávét ittak. Már későre járt, és meg nem beszélték Karla további terveiről. Gregori odaadta neki a térképet, és egy angol nyelvű könyvet a kolostorokról. Ezt biztosan jobban tudja elolvasni, mint az oroszt. Karla egyetértett. Majd, ha már áll a terve, még egyszer beszélgethetnek. Majd ír a többi kolostor főatyáinak, hogy engedélyt kapjon ezeknek a látogatására is. Karla megköszönte a kedves fogadtatást. Megkérte Gregori papot, hogy engedje meg neki, hogy még egy kicsit körüljárjon a kolostorban, mielőtt a szobájába megy, hogy lefeküdjön. Még egy kicsit sétálnia kell. Gregori kikísérte és mutatta neki az utat a kolostori kerthez. Karla most a hold fényében kivette a teabokrokat. Odament, és beszippantotta illatukat. Ma még egyszer se jutottak eszébe az otthon maradt nővérek, de most gondolt rájuk. Majd holnap be akart nekik számolni első benyomásairól. Most már biztos volt benne, hogy jól döntött. Az úton idefelé még kétségei gyötörtek. Most tudta, hogy ezen a földön valamilyen missziója van, csak még nem tudta pontosan meghatározni, hogy miben is állt.
A szobájában még nem gondolt arra, hogy lefeküdjön. Meggyújtotta a petróleumlámpát, és a térkép felé hajolt. Mindenképpen a Fekete-tengerhez is akart menni. De most már nagyon elfáradt, megérezte az utazás fáradalmait csontjaiban. Le kellett most már feküdnie, hogy holnap is akar munkához látni. Elkezdődött a nagy kaland. Holnap is karthlikkal akart foglalkozni.
Amikor felébredt, már sütött a nap. Itt megengedhette magának, hogy egy kicsit később keljen, hiszen vendég volt, és rá most nem volt érvényes az otthoni szigorú zárdai rend.
1856
Egy kis szoba egy kolostorban. Egy német nő ül az ablaknál, és ír. Felderíti ennek a kolostornak az anyagát. Néha egy szolga jön, és hoz neki teát. Ma este az egyik atyával fog beszélni. Még több anyagot akar neki szolgálni a kolostorról.
Magyarország
2011
Egy nő ül a kis szobájában és ír. Rábukkant egy 19. századi nőre, aki utazott a Kaukázuson. Elkezdte érdekelni a történet. És a kaukázusi országok is kezdték érdekelni. Valamilyen kapcsolatuk volt Magyarországhoz. Ezt most ki akarta deríteni.
Grúzia. Egy olyan ország, ahol korán létesült a kereszténység. Erről írt tanulmányt a nő a kolostorban. Egy német kolostor küldte ő ide, hogy írjon tanulmányt erről az országról, és később Örményországról is. Karla már rég várt egy ilyen esetre. Bár apácának lépett be a kolostorba, egy idő után úgy érezte, hogy fuldoklik. Sokat foglalkozott a keleti egyházzal, Bizánccal. De aztán feltűntek neki ezek a kaukázusi országok, amelyek olyan korán felvették a kereszténységet. Felvett a kapcsolatot egy tbiliszii kolostorral. Megmutatta a választ a főapácának. Sok vita után, a főapáca beleegyezett, hogy tegyen eleget a meghívásnak. És most itt van. Még soha nem volt boldogabb életében. Mindig is a kereszténység gyökereivel foglalkozott. Most kapta az élete lehetőségét. Hajnal hallotta, ahogy a barátok énekeltek. Ez a szertartás a liturgiához tartozott. Ezek a gregorián énekek is nagyon vonzották. A kolostornak egy külön szárnyban élt, amelyet vendégeknek fenntartották. Különben titok volt, hogy egy nő tartózkodott ebben a kolostorban. Csak a főapát tudott róla. Ennek a szárnynak külön bejárata volt. Tegnap a városban volt. Sok ember nézett rá, nem tudták hova tenni ezt az apácát. De senki sem mért hozzá beszélni. Most egy kicsit hiányolta a többi nővér társasságát. Majd írni akart neki egy levelet első benyomásairól. Ha jobban meggondolta, különös küldetése több privilégiummal is kitűntette. Ő úgyszólván az első női utazó volt a Kaukázuson saját misszióval. Mert szándékozott még tovább utazni. Meg akarta nézni az egész országot. Azért nagyon fontos volt a ma esti beszélgetés az atyával. Tőle kellett engedélyt kérnie, hogy tovább utazhasson, a többi központba, ahol kolostorok és akadémiák is működtek. Az összegyűjtött anyaga majd igazolni fogja, hogy nem volt hiába utazása. Néha úgy érezte, hogy nem egy olyan században született, ahol a nők utazhassanak. És talán majd soha nem is fog kiderülni, hogy ő meg mérte tenni. De ez nem is volt a legfontosabb. Az volt fontos, hogy a világ tudja meg, hogy léteznek ezek az országok, ahol már elég régen létezett egy sajátos kultúra. Most olvasott a kereszténység bevezetéséről ebben az országban. A negyedik században első felében a lakosság keresztény hitre tért. Most az ország Oroszországhoz tartozott. Az egyház még mindig a nemzeti függetlenség jelképe volt.
Tulajdonképpen nem is volt már egy egyesült királyság, több részre osztozódott, többek közt Karthli, Imherétiá és Kacheti Királyságokra és egy független hercegségre, Moukhranira. Most a moukhrani herceg Irakly egy Dolgorukij hercegnőt vett feleségül. 1853-ban született nekik egy fiuk, Sándor herceg. Az orosz cár tulajdonképpen nem ismerte el a grúz királyokat és hercegeket. És a grúz egyház pátriárkája, a katholikosz is az orosz pátriárka beosztottja. Az utolsó király egyik fia, Sándor herceg nagyanyjával, Dária anyakirálynővel és édesanyjával, Miriam királynéval Perzsiába menekült, miután Miriam személyesen megölte a királyi család letartóztatására érkező Lazarev orosz tábornokot. De nem azért jött ide Karla, hogy a grúz királyokkal és hercegekkel foglalkozzon. Őt az egyház és a zene története érdekelte. És természetesen az irodalmat is akarta tanulmányozni.
Most az atyával való találkozáson volt. Az ő lakrészében zajlott a beszélgetés. Az atya felszólította Karlát, hogy nyugodtan nézzen körül. A kegytárgyas vitrinhez ment. A kelet kereszténység ikonjai és szimbólumai érdekelték. Az atya odament, és magyarázta neki az egyes tárgyakat. Orosz nyelven kommunikáltak, amit Karla már hosszú ideje a kolostorban tanult. Elég jól ment neki a nyelvtanulás. Már gyerekkora óta tanulta a különböző nyelveket. Az atya megdicsérte is nyelvtudásáért. De ő is tudott egy kicsit németül. Karla megértette, hogy mit magyarázott neki. Figyelmesen hallgatott. Még nem tudta ennyire jól kifejezni magát, hogy meg is tudott volna szólalni a szaktémákhoz, bár olyan könyveket is már olvasott. Megtalálta őket az augsburgi kolostorban. Ez is volt az a pont, amikor ez a világ iránt kezdett érdeklődni. Ezt most magyarázta Gregorinak. Amikor Gregori atya már mindent végigmagyarázta, leültek egy fehér terítős asztalhoz. Azon egy gyertyatartó három gyertyával állt. Megkérdezte Karlától, hogy kér-e teát. Ugyanis már főzte, és még teljesen forró volt. Karla szívesen elfogadta a meghívást. Amikor elkezdték szürcsölni a teát, a pap megérdeklődte, hogy mik a tervei, hogy meddig szándékozik maradni. Karla három hónapra gondolt, aztán tovább akart állni, hogy még több kolostort és templomot az egész országban nézzen meg. Gregori megértette Karla kívánságát. Ugyanakkor meg is csodálta bátorságát, hogy nőként vállalkozott erre az utazásra, még hozza egyedül. Már hallott utazó nőkről, de ők többnyire angol nők voltak, és az impérium országait kívánták felfedezni. Mit keresett ez a nő ebben az Isten háta mögötti országban. Nem akarta Karlától megkérdezni. Majd valahogyan rá fog jönni.
Gregori atya egy térképet hozott Grúziáról. Benne volt az összes létező templom és kolostor. Elkezdtek Grúzia történetéről mesélni. Lazikáról mesélt Gregori, amely a történelem során számtalanszor visszaverte a perzsák támadásait. Karla Grúzia történetéről is már sokat olvasott. Valahogy úgy érezte ennek az országnak a történeti, kulturális és egyháztörténeti szálak különös módon összefonódtak. Biztos volt benne, hogy majd egy teljes kép ki fog alakulni, egyelőre csak gyűjtötte az egyes információkat, és este majd mindent le is akart rögzíteni. Most élvezte Gregori atya előadását. Gregorinak az volt a véleménye, hogy Lazikának valamikor egy szép temploma volt, de ez a történelem során lehet, hogy lerombolódott, vagy egyszerűen ma már nem fellelhető. Gregori úgy folytatta, hogy egy francia archeológus úgy véli, hogy az egykori Archaeopolis, vagyis Lazika a mai Nokalakevi.
Tehát a külföldi tudósok foglalkoznak Georgiával. Úgy látszik, a nyugati emberek megint foglalkoznak a történelmi jelentőségű Georgiával. Karla nem tudta megindokolni, hogy mi vonzotta őt annyira Georgiában. De azért volt itt, hogy ezt kutassa.
De most Gregori egy másik témára tért. A georgiai teára. Azt mondta, hogy amit most isznak a kolostor saját ültetvényének a terméke. Karlát ez is érdekelte, így Gregori folytatta. Gregori elmondta, hogy az első teaültetvény a török háború alatt elpusztult, de egy georgiai gróf még tavaly előtt egy új ültetvényt hozott létre. Hogy itt a kolostor kertjében is vannak teabokrok, arról senki sem tud a barátokon kívül. Most meg én, mosolygott Karla. Nagyon ízlett neki ez a fajta zöld tea. Németországban inkább kávét ittak. Már későre járt, és meg nem beszélték Karla további terveiről. Gregori odaadta neki a térképet, és egy angol nyelvű könyvet a kolostorokról. Ezt biztosan jobban tudja elolvasni, mint az oroszt. Karla egyetértett. Majd, ha már áll a terve, még egyszer beszélgethetnek. Majd ír a többi kolostor főatyáinak, hogy engedélyt kapjon ezeknek a látogatására is. Karla megköszönte a kedves fogadtatást. Megkérte Gregori papot, hogy engedje meg neki, hogy még egy kicsit körüljárjon a kolostorban, mielőtt a szobájába megy, hogy lefeküdjön. Még egy kicsit sétálnia kell. Gregori kikísérte és mutatta neki az utat a kolostori kerthez. Karla most a hold fényében kivette a teabokrokat. Odament, és beszippantotta illatukat. Ma még egyszer se jutottak eszébe az otthon maradt nővérek, de most gondolt rájuk. Majd holnap be akart nekik számolni első benyomásairól. Most már biztos volt benne, hogy jól döntött. Az úton idefelé még kétségei gyötörtek. Most tudta, hogy ezen a földön valamilyen missziója van, csak még nem tudta pontosan meghatározni, hogy miben is állt.
A szobájában még nem gondolt arra, hogy lefeküdjön. Meggyújtotta a petróleumlámpát, és a térkép felé hajolt. Mindenképpen a Fekete-tengerhez is akart menni. De most már nagyon elfáradt, megérezte az utazás fáradalmait csontjaiban. Le kellett most már feküdnie, hogy holnap is akar munkához látni. Elkezdődött a nagy kaland. Holnap is karthlikkal akart foglalkozni.
Amikor felébredt, már sütött a nap. Itt megengedhette magának, hogy egy kicsit később keljen, hiszen vendég volt, és rá most nem volt érvényes az otthoni szigorú zárdai rend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése